- Melle-melli-melleril, melle-melli-melleril…
Mihael persze megint elvesztette a fej�t. Eszel�s m�dj�ra vetette mag�t az eb�dl�asztaln�l vigyorg� h�rom nagyobb fi�ra, de azok csak kinevett�k. A t�bbiek nem sz�ltak semmit. Mindenki �ket n�zte, de nem sz�ltak semmit.
Mi�rt nem sz�lnak semmit?!
Matt megpr�b�lta visszatartani. Mihael d�h�dten kap�l�zott, pr�b�lt szabadulni t�le, de sehogy sem siker�lt kics�sznia a fi� kezei k�z�l. Matt az utols� pillanatban mindig megragadta, �s visszar�ntotta mag�hoz. Er�s volt. Nagyon er�s. Valamit mondott is, de Mihael nem hallotta meg a saj�t ord�t�s�t�l, �s amikor a fi� ijedten megpr�b�lta befogni a sz�j�t, vadul beleharapott a kez�be.
Matt azonnal felpofozta.
Mihael megt�ntorodott, �s a f�ldre zuhant. Az arc�hoz kapott, �gy meredt a f�l�tte �ll� fi�ra. Egy pillanatig m�g a d�h�r�l is megfeledkezett, annyira megd�bbent. A teremre egy pillanat alatt r�szakadt a csend. Matt is dermedten �lt, m�g fel nem fogta, mit csin�lt. Arc�ra ki�lt az �szinte k�ts�gbees�s.
- Mihael…
Mihael vill�mgyorsan felugrott, �s nekiesett a fi�nak. �t�tte, r�gta, ahol �rte, de Matt egy sz�val sem tiltakozott. Felh�zott t�rdekkel lecs�szott a fal t�v�be, �s k�t karj�t �tkulcsolva lehajtott fej�n, csak t�rte az �t�seket.
V�g�l Joachim mentette meg. � fogta le Mihaelt, aki most, hogy moccanni sem tudott, mintha minden erej�t elvesztette volna. Zih�lva meredt a fal t�v�ben kuporg� fi�ra. Angela termett mellett�k, s�padtan �s ijedten, �s v�g�l � is k�s�rte fel Mihaelt az emeletre. Joachim aggodalmaskodva t�rdelt le Matt mell�.
- J�zusom, Matt, mi t�rt�nt?
Matt nem felelt. Minden �z�ben remegett, �s g�rcs�sen szor�totta a fej�t.
- Mi t�rt�nt?...
Joachim tan�cstalanul n�zett k�rbe, de senki sem felelt. Valami b�n�t�, n�ma d�bbenet remegett a leveg�ben, ami k�v� dermesztett mindenkit. Joachim Egy sz�t sem �rtett az eg�szb�l. Mi�rt n�z mindenki �gy, mintha szellemet l�tott volna?...
- K�ldd el �ket.
Joachim ijedten fordult vissza Matthez.
- Tess�k?
- K�ldd el �ket – ism�telte a fi� halkan.
Joachim elk�pedten b�mult r�, de mivel Matt most sem emelte fel a fej�t, v�g�l h�trasz�lt az eb�dj�k f�l�tt �ket b�mul� gyerekeknek.
- Menjetek ki egy kicsit.
Egy pillanatig senki sem mozdult, azt�n a t�rsas�g – lehettek vagy huszan – egyetlen hangos sz� n�lk�l, szinte egyszerre �llt fel, �s vonult ki cs�ndesen az ajt�n. Joachimot lassan hatalm�ba ker�tette a f�lelem. Mi a fene folyik itt?...
- J�l van, Matt, most mondd el sz�pen, hogy mi...
- Menj�l el.
- Matt…
- Menj�l m�r el! – ki�ltotta a fi� d�h�sen �s k�ts�gbeesetten is egyszerre. M�g mindig remegett, mint a ny�rfalev�l.
Joachim tan�cstalanul n�zett r�. Szerette volna meg�lelni, megnyugtatni valahogy, de Matt �sszerezzent az �rint�s�t�l, �s ell�kte mag�t�l. Joachim sohasem l�tott m�g ilyet, k�l�n�sen nem egy hat �s f�l �ves kisfi�t�l.
- Matt…
- Menj el!
Joachim nem tudta volna megmondani, mi�rt engedelmeskedik. V�g�l is… Tal�n jobb, ha most hagyja egy kicsit megnyugodni Mattet… vagy… valami…
Fel�llt, �s lassan, t�tova l�ptekkel elt�nt az eb�dl� ajtaj�n t�l. Matt egyed�l maradt.
�rezte, hogy egyre szapor�bban veszi a leveg�t. Kiverte a v�z. Nem mozdult, de a remeg�se m�gsem hagyott al�bb. Hogy is ne remegne, mikor leveg�t alig kap a f�lelemt�l? Mikor meg akarj�k �lni…
Tudta.
Felismerte Mihael szem�ben ugyanazt a d�h�t �s k�ts�gbees�st, amit Harley b�csi�ban is l�tott, amikor a tork�ba d�fte a k�st. Ugyanazt a gy�l�letet, amit azokban a s�t�t szemekben l�tott. Az ember ilyet nem felejt el…
Matt tudta, hogy egyszer mindenki meghal. Tudta, de fel nem foghatta. Hat �ves volt, nem f�lt t�le, hogy meghal - att�l f�lt, hogy f�jni fog. Hogy nagyon fog f�jni…
De att�l m�gjobban, hogy Mihael nem fog hinni neki.
Elakadt a l�legzete, mert puha l�ptek nesze verte fel a visszhangos eb�dl� csendj�t. Matten �jult er�vel futott v�gig a remeg�s. F�lelt, de a l�ptek lassan elhalkultak, majd elhaltak. M�g mindig alig mert leveg�t venni. Visszaj�n… Biztos, hogy visszaj�n… L�legzet visszafojtva figyelte a csendet, de nem mert feln�zni. Hallotta a tulajdon sz�ve vad kalap�l�s�t, �let�ben el�sz�r �rezte a test�t. Minden porcik�ja f�jt m�r a g�rcs�s merevs�gt�l, �s ez a remeg�s… �sszekoccant a foga. Kib�rhatatlanul �les �s hangos csattan�snak t�nt a lehunyt szemei s�t�tj�ben.
Azt�n meghallotta.
Ugyanazok a puha, nesztelen l�ptek, mint az el�bb, de most egyenesen fel� tartottak, azt�n meg�lltak. Mattnek nem kellett feln�znie, hogy tudja, Mihael alig karny�jt�snyira �ll t�le.
- �n nem akartam – mondta halkan, de elcsuklott a hangja.
Mihael nem felelt, Matt m�gis megk�nnyebb�lt egy kicsit. Legal�bb is m�r �jra kapott leveg�t.
- Soha t�bbet nem b�ntalak, j�? – Hirtelen felemelte a fej�t. Eddig nem s�rt, de Mihael szomor�, k�nny�ztatta arca l�tt�n neki is nedves lett a szeme.
- Soha t�bbet! Soha!
Mihael ujjai elfeh�redtek, ahogy megszor�totta az im�nt a konyh�b�l mag�val hozott k�s nyel�t.
- Esk�sz�l? – Matt szeme t�gra ny�lt a d�bbenett�l.
- Mi…?
- Esk�sz�l? – Mihael halk hangj�ban nem volt sz�monk�r�s, harag, vagy fenyeget�s, csak hitetlenked�s �s k�ts�gbees�s.
- Esk�sz�m! Soha t�bbet nem b�ntalak!
Mihael mintha �sszerezzent volna egy pillanatra.
- J�.
Matt �rezte, hogy felenged a dermedts�ge. H�t m�gis elhiszi neki! Biztosan elhiszi, hogy � nem akarta… Csak most vette �szre Mihael kez�ben a k�st. Nem lep�d�tt meg, szinte k�v�ncsian n�zett fel �jra a fi� arc�ba.
- Meg�lsz?
- Mi?
Mihael pislantott meglepet�s�ben, azt�n meg�rtette. Vill�mgyorsan a h�ta m�g� rejtette a k�st.
- �n… nem, �n csak… engem… - Rem�nytelen�l megr�zta a fej�t, azt�n �jra Mattre n�zett.
- T�ged soha.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s