Emily Weston egy�ltal�n nem volt �tlagos kisl�ny.
H�rom�vesen m�r �rt �s olvasott, meg tudott oldani egy els�fok� egyenletet, felismert minden jelent�sebb tud�st, politikust, aktivist�t �s el�t�ltet a t�v�ben, �s meglehet�sen hat�rozott k�pe volt r�la, mi a j�, mi a rossz, �s hogyan kell viselkedni.
Mindez persze m�ris nem t�nik olyan meglep�nek, ha figyelembe vessz�k, hogy Emily – vagy ahogy mindenki h�vta, Emmy – meglehet�sen speci�lis nevel�sben r�szes�lt. K�szs�g �s intellgencia-fejleszt� programokban vett r�szt, m�r eg�szen kicsi kor�ban, �s m�g j�rni is alig tudott, a sz�lei m�ris komoly edz�stervet dolgoztak ki sz�m�ra. Megtanult �szni, biciklizni, k�t�lre m�szni, �s minden m�st, ami a legkisebb m�rt�kben is fejleszthette a mozg�s�t vagy az agy�t, de mind k�z�l a legfontosabb dolog, amit megk�veteltek t�le, az a felt�tlen engedelmess�g volt. �gy azt�n mire iskol�ba ker�lt, t�k�letes kis feln�tt v�lt bel�le. Sosem kellett fegyelmezni – ha volt is benne valaha k�sztet�s r�, hogy valami gyerekes bolonds�got k�vessen el - p�ld�ul hogy c�ltalanul rugdosson egy p�tty�s m�anyagg�mb�t a hajdani j�tsz�t�r gaz felverte betonj�nak marad�k�n -, h�t sohasem merte megtenni. Nem is igaz�n tudta volna megmondani, mi lehet benne annyira j�?
Emily �let�ben mindennek oka �s c�lja volt; az, hogy � m�s, mint a t�bbiek. Hogy pontosan milyen, azt az anyja sohasem mondta meg, amit a kisl�ny a szok�sos belenyugv�s�val fogadott. K�s�bb pedig, amikor m�r el�g nagy volt hozz�, hogy saj�t maga is tal�ljon �rv�nyes �sszef�gg�seket, � maga j�tt r� a titok nyitj�ra.
Emily senkihez sem hasonl�tott.
Igaz, hogy barna szeme volt �s barna haja, mint sok m�s hasonl� kor� fi�nak �s l�nynak, de az arca egyik�k�hez sem hasonl�tott igaz�n. Nem, mintha torzsz�l�tt lett volna, dehogy – de a v�roska t�bbi n�gysz�ztizenh�t h�rom �s nyolc �v k�z�tti gyereke mind a testv�re volt egym�snak. Mintha csak ikrek voln�nak – a Lafonten utcai Carol sz�ke haja, keskeny arca �s lap�tfogai, m�g zavaros, csod�latosan k�k szemei is hajsz�lra olyanok voltak, mint a Boston streeti Manil��. Vagy a m�g messzebb lak� Leila-�. Vagy ott volt Kendra Moss, a f�lv�r t�nem�ny, aki m�r az �vod�ban k�sz kis h�lgy volt, a g�nd�r, f�nyes, fekete haj�val, nagy, t�k�letes sz�j�val, selymes, fekete szem�vel, a csokol�d�-b�r�vel – bizony�ra nem volt v�letlen, hogy hasonm�sa, akivel r�ad�sul alig egy h�t elt�r�ssel sz�lettek, Aphrodite n�vre hallgatott.
Azt�n ott voltak a fi�k. A sz�ke, f�lszeg mosoly� Collin �s szomsz�dja, Arnie, vagy a Thompson-testv�rek, akik minden k�vetkezetlen sz�l�i szigor ellen�re h�tv�gente eg�sz nap a h�zuk el�tt sz�guldoztak a k�t �sdi biciklin, �s mindig tal�ltak valami mulats�got, amin elsz�rakozhattak, ha m�r t�ls�gosan f�jt az agyonhorzsolt t�rd�k. Vagy ott volt a mindig s�padt, fekete haj� Tomas a szomor�, tengerk�k szem�vel, aki sokkal sz�fogad�bb volt, mint a Thompson fiv�rek, vagy ak�r az utca t�lv�g�n lak� hasonm�sa, a mer�sz, de mag�nak val� Kenny, pedig Tomast csak az �desapja nevelte, mert az �desanyja meghalt...
Egysz�val a v�ros tele volt ikrekkel, n�gysz�ztizenh�t gyerekkel, akik k�zt j�, ha tizen�t k�l�nb�z� arc akadt. A legt�bben, �tvenkilencen, a barna haj�, barna szem� gyerekek voltak, mint Emily, de az arcuk annyira m�s volt, hogy a kisl�ny hamar r�j�tt – � bizony nem tartozik k�z�j�k. Ez n�ha – eleinte – b�ntotta is egy kiss�, de csak titokban - az anyja ugyanis nagyon is b�szke volt r�.
- Te k�l�nleges vagy, Emmy! – mondogatta mosolyogva. - Bel�led nagyon, nagyon kev�s van a vil�gon! Nagy dolgok v�rnak r�d... Csuda dolgok!
Shelby boldogan, b�szk�n mosolygott, amikor ezt mondta, �s megsimogatta a l�nya arc�t.
- Te nem vagy �m ak�rki, Emmy, te Z� vagy! Neked m�r most nagyobb a felel�ss�ged, mint ak�rmelyik kis bar�todnak. Ez�rt l�gy mindig ilyen okos, komoly kisl�ny... j�l gondold meg, mit mondasz... az illik hozz�d... �s mindig azt tedd, azt mondd, amit a feln�ttek akarnak, mert te sokkal t�bbet �rsz n�luk! �s �k nem szeretik, ha erre eml�keztetik �ket...
Emily teh�t mindig is tisztelettud�an viselkedett mindenkivel szemben, igyekezett a lehet� legkev�sb� nyilv�nval�v� tenni, hogy � m�s, hogy � Z�. Igaz, hogy n�ha esz�be jutott, milyen j� lenne nem Z�nek lenni, akkor tal�n nem k�ne annyi serkent�t, vitamint, meg ki tudja m�g, mit szednie, de hamar elhessegette a gondolatot. Nem volt m�lt� egy Z�hez.
Az igazat megvallva sok�ig nem is tudta pontosan, mi az, hogy Z�? Ez a sz� egyet jelentett a gy�gyszerekkel, a fegyelemmel �s a tanul�ssal, de a j�v�, mindezek v�gs� c�lja csak valami hom�lyos, megfoghatatlan f�lelem maradt el�tte – a nagy Dolgok, amikre hivatott, biztosan val�ban nagyok, �s nehezek is, ha ennyit kell tanulni miattuk...
Szerencs�re azonban mindig volt valaki, aki foglalkozzon vele. B�rhov� is k�lt�ztek, mindenhol akadt egy-egy lelkes tan�r, aki mag�ra v�llalta a tan�t�s�t iskola ut�n, �s Emily a maga m�dj�n m�g szerette is �ket. Kiv�ve persze Mrs. Angelina Tracyt, aki folyton elkalandozott a tanagyagt�l, �s h�bor�kr�l, �hez� afrikaiakr�l, meg kipuszt�tott b�ln�kr�l besz�lt. Emily egy ideig rosszat is �lmodott t�le. De azt�n Mrs. Tracy elt�nt, �k pedig nem sokkal k�s�bb elk�lt�ztek a v�rosb�l, m�g Georgi�b�l is, �szak-Karolin�ba, Maidenbe. Cs�ndes kis v�ros volt, apr�, alig t�z kilom�terre Newtont�l – Emmy oda j�rt iskol�ba.
D�lut�nonk�nt Harry Travis Montier professzor j�rt hozz�, egy j�ked�ly�, f�rge, inas kis emberke, mulats�gosan kusza, feh�r hajjal �s sz�rke k�rh�zi bottal, amivel t�bbet hadon�szott j�r�s k�zben, mint t�maszkodott r�. Mindig �lt�ny volt rajta, egy r�gi, sz�rke �lt�ny, amire �gy vigy�zott, olyan �vatosan j�rt benne, mintha k�lcs�n volna, amit b�rmikor visszak�rhetnek t�le. Okos, k�k szeme vid�man csillogott kerek szem�vege m�g�tt, �s hetvenh�t �ves l�t�re fantasztikus szellemi kond�ci�ban volt. Emily t�le hallott el�sz�r Tolsztojr�l �s Darwinr�l, Einsteinr�l �s Galileir�l, J�zusr�l �s Magell�nr�l, �s m�g annyi m�s, furcs�bbn�l furcs�bb emberr�l �s esem�nyr�l. Viszont egyszer sem �lmodott rosszat.
Shelby nem sz�lt bele a l�nya tan�t�s�ba, de gyanakodva leste Harry Montiert, hogy id�ben k�zbel�phessen, miel�tt m�g bajt csin�lna. A professzor azonban olyan �gyesen b�nt Emilyvel, olyan k�nnyed�n �s �szrev�tlen�l �ltette bel� a tud�st, a tanul�s v�gy�t, hogy Shelbyt eg�szen meglepte vele. Persze, igaz, hogy Emmyvel addig sem volt semmi baj, mindig is k�nnyen �s sz�vesen tanult - csakhogy amit az iskol�ban k�veteltek, �s amit Montier professzor tan�tott, az bizony sokszor sz�ges ellent�tben �llt egym�ssal.
Harry Montier eur�pai volt, nev�vel ellent�tben t�zsgy�keres londoni, �s im�dta az eur�pai kult�r�t. Mindenbe csemp�szet bel�le egy kicsit, hol tr�f�san, hol komolyan, �s est�nk�nt, ha m�r t�lestek a k�telez� tananyagon, �s Shelby vacsor�ra marasztalta, a konyhaasztaln�l a te�j�t kortyolgatva R�m�r�l, Biz�ncr�l, Dzsingisz k�nr�l, vagy �ppen Cortez �tjair�l mes�lt a kisl�nynak. Shelby el�sz�r hal�lra r�m�lt ett�l, de Emily im�dta Montier professzort, �s a mes�it – mert csup�n mes�k voltak ezek sz�m�ra. K�l�n�s, tudom�nyos k�nt�sbe �lt�ztetett fantasztikus mes�k, amiket csak egy hajsz�l v�lasztott el a val�s�gt�l - �s Harry Montier mindent meg is tett �rte, hogy azok is maradjanak.
Eleinte csak h�tk�znaponk�nt j�tt, azt�n m�r vas�rnap is, �s egyre t�bbsz�r maradt vacsor�ra – Shelby n�ha tr�f�san pap�nak is sz�l�totta –, de azt�n egy nap hi�ba v�rt�k. M�rcius k�zepe volt, az els�, langyos naps�t�sben f�rd� d�lut�n, �s Emily hi�ba pislogott minduntalan az ajt� fel�. N�h�ny nappal k�s�bb azt�n Martin hozta a h�rt, hogy Montier professzor meghalt. Az �gy�ban tal�ltak r� a szomsz�dok.
-  Sz�p kor az a hetvenh�t – mondta Martin vacsora ut�n, mire Shelby csak d�bbenten a fej�t ingatta, mint eg�sz d�lut�n tette.
- Sz�p, de... Jaaaj, istenem, szerencs�tlen... Egyed�l, egy akkora h�zban...
- Cortney el akarja adni – felelte Martin vid�man.
- Szent �g!
- Mondtam neki, hogy egy vasat se �r, t�bbe ker�lne szabv�nyos�tani, mint led�zerolni �s felh�zni egy �jat a hely�re, de azt mondja, igazi r�gis�g. Van vagy �tven �ves...
- Ms. Cortney kilencvenh�t �ves – mondta meg Emily halkan, �s nagyot kortyolt a kaka�j�ba. Shelby �rtetlen�l n�zett r�.
- Az emberekn�l m�shogy van ez, Emmy... - A kisl�ny nem felelt egy pillanatig.
- Alfonze nagypap�ja is kilencvenh�t �vesen halt meg.
- A v�rosi leveg� teszi – jegyezte meg Martin.
- Szeg�ny Harry...
- Mondtam is Cortneynak, hogy vissza k�ne k�lt�znie a v�rosba. Itt nem veszik el�g szigor�an a l�gsz�r�ket, � meg tudod, hogy hajlamos eg�sz nap a kertben �cs�r�gni.
Shelby let�rten b�logatott, Emily pedig m�g jobban igyekezett elb�jni a b�gr�je m�g�, �gy mormogott valamit.
- Mit mondt�l, dr�g�m?
Emily �vatosan lejjebb engedte a b�gr�t.
- A hetvenh�t tizenhattal kevesebb, mint a kilencvenh�rom.
- Micsoda kis fejsz�mol�m�v�sz! - Martin biztat�, cinkos mosolyt villantott a l�ny�ra.- �lt � eleget. Ne b�sulj miatta.
Emily pislogott n�h�nyat, azt�n kisv�rtatva b�lintott. Minden erej�vel igyekezett megf�kezni a k�nnyeit, hogy az er�lk�d�st�l g�rcsbe �llt a gyomra, �s �gy �sszeszorult a torka, hogy leveg�t is alig kapott. De h�t nem szabadott s�rni, ilyenkor igaz�n nem...
M�g a v�g�n kellemetlen helyzetbe hozza Martint a k�nnyeivel.
 

�prilisban azt�n, majdnem pontosan k�t h�ttel h�ttel Montier professzor temet�se ut�n, egy meleg, napos szerda d�lut�n egy f�rfi jelent meg az ajt�ban, �s meglehet�sen hevesen vitatkozott Shelbyvel. Emily a konyh�ban �lt az asztaln�l, a leck�j�t �rta, de �gy is tiszt�n hallott mindent. Martin nem volt otthon, Shelby pedig egy�bk�nt is fesz�lt volt az ut�bbi napokban, �s most hamar kiab�lni kezdett. Emily ink�bb gyorsan befogta a f�l�t, de hi�ba – ha nem is �rtett mindent krist�lytiszt�n, a f�rfi hangja �gy is megr�misztette. Halkan lecsusszant a sz�kr�l, �s az el�szoba fel� osont. Az ajt�f�lf�ba kapaszkodva, dobog� sz�vvel, �vatosan kidugta a fej�t.
A k�sz�b�n egy magas, s�t�t haj�, nagydarab f�rfi �llt. Eg�szen olyan arca volt, mint Tobiah-nak az oszt�lyban, �s Emily abban a pillanatban csod�lta is �rte egy kicsit. Sose l�tott m�g feln�tt-Tobiah-t. A gyerek-Tobiah-ok riadt szem�, s�padt kisfi�k voltak, akik mindig elhat�rol�dtak egy kicsit a t�bbiekt�l, �s b�r nagyon is okosan voltak, b�rmif�le iskolai feladattal elb�ntak, ritk�n esett meg, hogy �rr� lett rajtuk a kezdem�nyez�kedv.
Ez az ember viszont nagyon is hat�rozott volt, �s egy kicsit f�lelmetes is – ha nem kiab�lt volna, akkor is. De h�t kiab�lt, barn�sz�ld szem�ben leplezetlen harag �s fenyeget�s villogott, a hangja m�ly volt �s er�s, ak�r csak � maga. Eg�sz l�nye valahogy bet�lt�tte az el�szob�t. Emily ink�bb halkan visszasurrant az asztalhoz. T�le telhet�leg igyekezett a leck�j�re koncentr�lni, vagy legal�bb a r�di�ra, ami mindig sz�lt a konyh�ban, de Shelby egyre magasabb hangon vis�tozott, �s a f�rfi is egyre hevesebbnek t�nt. A v�g�n valami olyasmit is mondott, hogy „ezt jelenteni fogom, abban biztos lehetsz!”. Azt�n hirtelen elment, �s Emily nem l�tta t�bb�; pedig titkon szerette volna. Egy kicsit. Amikor nem kiab�l...
Most, alig egy h�ttel a k�l�n�s l�togat�s ut�n, �tra k�szen �llt az ez�stsz�n� Ford mellett. Shelby �pp a b�r�nd�ket r�ncig�lta a h�ts� �l�sre hajolva, m�g az Martin utolj�ra j�rta k�rbe a szob�kat, hogy biztosan be legyenek z�rva az ablakok, miel�tt lez�rj�k a h�zat. Emily cs�ndesen, t�relmesen �csorgott a j�rd�n, a s�t�tk�k t�sk�j�val a kez�ben, �s ha nem lett volna Z�, most minden bizonnyal s�rva is fakad.
Ez volt az egyetlen h�z, ahol egy �vn�l t�bbet t�lt�ttek – m�r azt hitte, ez lesz az otthona. Mer�ben szokatlan volt ez t�le, de nagyon megszerette a h�zat, a v�n falakat, a recseg� l�pcs�t, amit sosem lehetett igaz�n megjav�tani, a kertre ny�l� hatalmas eb�dl�t a f�ldig �r� ablakaival �s a p�kh�l�szer�en �ttetsz�, feh�r f�gg�ny�kkel; a titokzatos f�lhom�lyba burkol�z� padl�st, ahol idegen, r�g halott emberek elfeledett dolgait temette szikr�z� porsz�nyeg al� az id� – a h�z �lt, l�legzett, �s Emily, ha csak r� gondolt, mindig egy t�relmes, j�s�gos �regasszonynak l�tta, aki kerek, vastag szem�veget visel, �s puha, f�szeres-alm�spite illat� karj�val f�lt�n �leli �t �t minden �jjel, r�ges-r�g halott gyermekeknek mondott mes�k visszhangj�t suttogva a f�l�be.
�s erre innen is elk�lt�znek!
Emilynek �gy r�mlett, a fel-felt�mad� sz�lben ny�sz�rg� h�z �regasszony-szelleme zokog ut�na f�jdalm�ban.
De az�rt � nem s�rt.
Szok�s�hoz h�ven, cs�ndben sz�llt be a kocsiba, az utaz�l�d�j�ba z�rt trikolor terrier, Toto mell�, �s minden erej�t �sszeszedve arra gondolt, milyen j� is lesz, hogy �tk�zben megl�togatj�k majd John b�csit is, akit nem is ismer m�g, hiszen olyan kicsi volt, mikor utolj�ra n�la j�rtak, hogy nem is eml�kszik r�.
Csak a sz�ve legm�ly�n remegett egy cs�ppnyi kis f�jdalom, hogy John b�csi�kn�l senki sem suttog majd alm�spite illat� �lmot a f�l�be.

Emilyt leny�g�zte Arizona.
Alig m�lt d�l, de ezen a s�rg�s-v�r�ses homokkal bor�tott vid�ken �gy t�nt, �r�kk� alkonyat van, csak a vak�t�an k�k �g zavarhatta meg az embert. A t�vols�gok megsz�ntek, az id� lelassult, a k�vekkel, sz�razon z�rg� bokrokkal tark�tott pusztas�g h�vogat�an mosolygott r� a kocsi �veg�n t�l, � pedig b�gyadtan sz�molta a mellett�k elsuhan� magasfesz�lts�g� villanyoszlopokat, de k�tsz�z�tvenhatn�l elunta. Akkor az aszfaltozatlan bek�t�utakat kezdte figyelni, tekintet�vel a l�that�r perem�t f�rk�szve, h�tha megpillanthat egy-egy h�zat vagy legal�bb ist�ll�t, de csak a azokat a furcs�n, nedvesen remeg�, lomh�n �sz� dombokat l�tta, amikr�l Shelby azt mondta, az a d�lib�b. Emily ezen azt�n sokat gondolkozott, de v�g�l nem k�rdezett tov�bb. Shelby t�ls�gosan is elfoglaltnak t�nt az �l�ben kiteregetett t�rk�ppel, Martin meg... Emily nem igaz�n tudta volna megmondani, h�nyad�n is �ll az apj�val?
Charles Martin Weston laza volt, k�nnyed �s sz�rakoztat�, r�ad�sul kell�en j�k�p� is, mint a Tomas-f�l�k �ltal�ban; igaz, � m�g az el�z� gener�ci�hoz tartozott. A szeme ink�bb sz�rke volt, mint k�k, �s nem volt olyan magas, sem er�s, mint mondjuk az a f�rfi, aki a m�ltkor olyan cs�ny�n besz�lt Shelbyvel, de az�rt j�l l�that�an Tomas volt.
Emily nem tudta, � mi�rt nem lett Tomas? De sohasem k�rdezte meg err�l a sz�leit. Shelby t�ls�gosan b�szke volt r�, hogy � Z�, bizony�ra m�lys�gesen elszomor�tan�, ha megtudn�, hogy az � okos kis l�ny�nak ilyen butas�gon j�r az esze, Martin meg... Martin meg mosolyogva barackot nyomna a fej�re, �s azt mondan�, az RSF-et k�rdezd, T�nd�rk�m.
Emily m�r �t�vesen t�k�letesen tiszt�ban volt az olyan fogalmakkal, mint megterm�keny�t�s, petesejt, kromosz�ma, embri�, �sat�bbi, vagyis pontosan tudta, hogyan sz�letnek a gyerekek.
Az ember elmegy a N�pj�l�ti K�zpont helyi kirendelts�g�re, �s beadja a gyermekv�llal�si k�relmet. A K�zpont tov�bb�tja azt a Reprodukci�s �s Sz�let�sszab�lyoz�si F�oszt�ly fel�, ahol azt�n elb�r�lj�k a p�rok gyermeknemz�sre ir�nyul� k�relm�t, �s a sz�l�k pillanatnyi �s v�rhat� �letk�r�lm�nyei, illetve az �ves Sz�ks�gleti T�puskv�ta figyelembe v�tel�vel a megfelel� gyermeket eredm�nyez� megterm�keny�tett petesejtet be�ltetik az anya m�h�be. Kilenc h�nappal k�s�bb azt�n megsz�letik a k�v�nt g�n�llom�ny� gyermek. Az �j, 99%-os biztons�ggal m�k�d� elj�r�snak k�sz�nhet�en a be�ltet�s gyakorlatilag kock�zatmentes, ez�rt el�g egyetlen sejtet felhaszn�lni; az ikerterhess�g, ami megn�vekedett terhel�st jelentene a csal�dokra �s �gy a t�rsadalomra egyar�nt, elm�letileg �s statisztikailag is kiz�rt.
Ett�l persze Emily m�g nem lett Tomas-f�le. Vagy Carol-f�le. Vagy, ahogy hivatalosan nevezt�k �ket, nem lett sem DVA, sem FHD. Maradt Z�. Egyszer�en csak Z�.
�s Martin is maradt egyszer�en csak Apa.
A maga k�nnyed st�lus�ban, tr�f�lkozva tartott kapcsolatot a l�ny�val, �gy kezelte, mint egy nem t�ls�gosan k�zeli bar�tot. Ritk�n �rintette meg, a legszem�lyesebb dolog pedig, amit valaha tett, az volt, hogy kisebb kor�ban a nyak�ba vette, ha a kisl�ny elf�radt egy-egy hosszabb kir�ndul�s vagy bev�s�rl�s alkalm�val. B�r igaz, Martin m�ssal sem szem�lyeskedett soha. Ugyanolyan k�nnyed �s megnyer� volt mindig, kedves �s mosolyg�s, �s Emily nem eml�kezett r�, hogy valaha is l�tta volna m�rgesnek vagy fesz�ltnek, vagy pl�ne rosszkedv�nek. Csakhogy ett�l m�g nem lett el�rhet�bb – Emmy valahogy �gy volt vele, mint egy francia az Eiffel-toronnyal. Megszokta, a mag��nak tekintette, n�ha v�gyott is r�, s�t, csod�lta; de alig tudott r�la t�bbet, mint b�rki m�s. M�g most is, amikor a f�rfi a visszapillant�ban mosolygott a l�ny�ra, �s r�kacsintott, Emily csak  �nk�ntelen�l is visszamosolygott r�, �s k�zben arra gondolt, lesz-e vajon olyan nap, amikor nem Anya, hanem Apa takarja be este, Apa kapcsolja le a villanyt, �s Apa sim�t v�gig az arc�n, azt suttogva a s�t�tben – Aludj j�l, T�nd�rem.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s