Saillagouse a Pireneusok �szakkeleti l�b�n�l, Toulouse-t�l d�lre fekszik. A maga alig ezer lakos�val igaz�n cs�ndes, nyugodt kis v�ros, ide�lis hely arra, hogy az ember, elvonulva a vil�gt�l, nyugodtan elm�lkedhessen az �let dolgain. A hegyek �rny�k�ban k�l�nben is hajlamosak vagyunk r�, hogy komolyabban elm�ly�lj�nk az �let csod�iban. Sz�let�s �s hal�l, �r�m �s b�nat, mind-mind pillanatnyi villan�s csup�n, csak a hegyek… A hegyek olyan �r�kk�val�nak t�nnek…
Alain Lawliet tizenk�t �vesen j�rt el�sz�r Saillagouse-ban, �s ahogy mondani szokt�k, azonnal beleszeretett a v�rosba. Mindig is rajong� l�lek volt, a k�lt�szet �s a szerelem szerelmese, �s b�r mikor feln�tt, bank�r lett bel�le, sosem mondott le err�l az �lvezetr�l. Rajongott a versek�rt, a fest�szet�rt, csod�latosan heged�lt, �s az a k�l�n�s kapocs, ami gyermekkor�t�l fogva f�zte Saillagouse-hoz, csak �j l�k�st adott a m�v�szet�nek. Nem is volt k�rd�ses teh�t, hol fog �lni majd, ha feln�, �s mivel amennyire �rz�keny, legal�bb annyira makacs ember is volt, nem is engedett ebb�l soha.
Huszonh�rom �vesen k�lt�z�tt a v�rosba a feles�g�vel, az egyik domboldalra �p�lt kis h�zba. Ha ki�llt a teraszra, bel�thatta eg�sz Saillagouse-t. Legal�bbis akkoriban, mert mostanra az eg�sz kert tele volt �ltetve r�zsabokrokkal, tuj�kkal, tiszaf�kkal �s tarka vir�gokkal, hogy senki se l�thasson be a f�ld�tr�l.
Maga a kert egy�bk�nt nem volt t�l nagy, de a m�g�tte h�z�d� domboldal fel� nyitott volt, �gy tulajdonk�ppen �gy �rezhette az ember, mintha �v� lenne az eg�sz Pireneusok. Nem, mintha Alain valaha is ig�nyt tartott volna ekkora birtokra, de legal�bb annyira szerette a hegyeket, mint a verseket. Valahogy mindig a felt�tlen, k�teless�g n�lk�li szabads�g �rzet�t keltett�k benne. Tal�n ez�rt szeretett annyira a kertben b�kl�szni.
Most is ott �lt a s�v�nnyel �s r�zsabokrokkal k�rbe�ltetett kis t�ren, a feh�rre festett kov�csoltvas kerti sz�ken, egy cs�kos naperny� t�rsas�g�ban, �s h�v�s mentate�t sz�rcs�lgetett. Vele szemben egy k�z�pkor�, szigor� arc� f�rfi �lt. Eg�szen pontosan �tven �ves volt – �s �ppen a sz�let�snapj�t �nnepelte, b�r ezt m�g � maga sem tudta.
- Igaz�n b�szke vagyok r�d, Alain – mondta a f�rfi. Alain fekete szeme vid�man rebbent r�.
- K�sz�n�m.
- Sz�pen berendezkedt�l.
- Tudod, hogy van ez, Quills. Az ember ifj�kor�ban kitombolja mag�t, azt�n v�ns�g�re megnyugszik.
- Huszonnyolc �ves vagy, Alain – nevetett a m�sik.
- T�nyleg? H�t, n�ha bizony nyolcvannak �rzem magam… De te m�g mindig nem mes�lt�l semmit. Mi �js�g a Wammyben?
- Tudod, hogy ott mindig t�rt�nik valami… - mosolygott a f�rfi – Egy pillanat nyugta nincs az embernek.
- A Harrison – fiv�rek? Felvett�k �ket az egyetemre?
- Igen, mindkett� a Harwardra ment.
- Noh�t. Csak siker�lt nekik?
Quills b�lintott.
- Pedig m�g k�t olyan �tokverte rossz k�lyk�t…
- A tehets�g nem ett�l f�gg, Alain.
- Ez igaz. �s az is igaz, hogy mikor utolj�ra l�ttam �ket, m�g csak tizenegy �ves k�lyk�k voltak…
- Eltelt az�ta n�h�ny �v.
- El bizony – b�lintott Alain. – �ppen ez�rt �r�l�k, hogy siker�lt id�t szak�tanod r�, hogy megl�togass minket. Mindenk�ppen szerettem volna besz�lni veled.
- Csak nincs valami baj, Alain?
- Ugyan – mosolygott a f�rfi – Mif�le bajba ker�lhet egy Lawliet? Egyszer�en csak… Szerettem volna boldog sz�let�snapot k�v�nni, �s ha m�r �gyis �ppen Franciaorsz�gban vagy, gondoltam, igaz�n megtehetn�m szem�lyesen is – nem folytathatta, mert egy fiatal n� bukkant fel a sz�k kis kerti �sv�nyen, kez�ben egy hatalmas t�lca, rajta pedig egy m�g hatalmasabb emeletes torta. Quills eg�sz meghat�dott, �s felugrott a hely�r�l.
- �, Kaysa, igaz�n nem kellet volna…
Alain pimaszul elmosolyodott.
- Eml�kszem �m m�g, hogy k�ly�k koromban meg�g�rtem neked, amikor azt az epertort�t s�ttetted nekem, hogy ezt egyszer megh�l�lom.
Ezen azt�n Kaysa is elmosolyodott. Der�kig �r�, selymes haja volt, eg�szen vil�gos sz�ke, a szeme k�k, mint a tenger, de az arca nem volt k�l�n�sebben sz�p; ink�bb csak kedves.
- Alain annyiszor elmes�lte nekem azt a t�rt�netet, hogy egyszer�en nem volt sz�vem nem teljes�teni az �g�ret�t – felelte. Furcs�n idegen kiejt�se volt. Quills m�r tudta, hogy az�rt, mert alig nyolc �ve k�lt�z�tt csak Norv�gi�b�l Angli�ba. Akkor ismerte meg Alaint is, �s k�t �v m�lva hozz� is ment. Kaysa azonban nem hagyott id�t, hogy hosszasan elt�prengjen ezen.
- Egy perc, �s m�ris j�v�k. Landon fel�bredt.
- Menj csak – b�lintott Alain, �s visszafordult Quillshez.
- Addig nyugodtan v�gd f�l a tort�t.
- �, nem, megv�rom a fiatalurat.
- Biztos? Fogalmad sincs, mennyi tort�t k�pes megenni egy �lt� hely�ben…
- Csak nem az apj�ra �t�tt?
Alain nevetett. Valami k�l�n�s b�szkes�g csillant most a szem�ben.
- De bizony, hogy r�!
- Val�ban? Ezt �r�mmel hallom.
- Csuda okos egy fi�cska… Nem az�rt, mert az �n v�rem, de… Majd megl�tod!
- Mennyi id�s is most?
- H�rom �ves m�lt a t�len.
- A legszebb kor – mosolygott Quills, �s hosszan szemezett a tort�val. Nem rajongott k�l�n�sebben az �dess�gek�rt, de ez igencsak j�l n�zett ki, hogy �sszefutott a ny�l a sz�j�ban.
- T�nyleg Kaysa k�sz�tette?
Alain b�lintott.
- Cukr�sz a galambom. �s ez a legkelend�bb tort�ja. Ha eml�kszel, ide fel� j�vet elment�nk egy cukr�szda el�tt…
- Nem r�mlik.
- Mindegy. Ott dolgozik. �s szerencs�re nagyon megbecs�lik �t.
- �… Az szerencse. M�r itt is van.
Val�ban, Kaysa k�zeledett az �ton, ez�ttal egy halom porcel�nt�ny�r, �s n�h�ny villa t�rsas�g�ban. Kecsesen letette �ket az asztalra, azt�n vissza�lt a kerti sz�kre, gondosan eligaz�tva bok�ig �r�, �gsz�nk�k ruh�j�nak r�ncait. Igaz�n j�l �llt neki.
- Landont hol hagytad?
- Mindj�rt j�n � is, Alain.
- Mondtad neki a tort�t?
A n� b�lintott.
- Ez a kedvence? – k�rdezte Quills. Alain jelent�s�gteljes pillant�st vetett r�.
- Neki minden a kedvence, amiben egy grammn�l t�bb cukor van. Ha tehetn�, nem is enne m�st, csak s�tem�nyt.
Quills mosolygott. Kezdett igencsak k�v�ncsi lenni a kisfi�ra. Vajon hasonl�t az �desapj�ra?
- Landon!
- Ne kiab�lj, Alain, megijeszted…
- Ugyan, Kaysa. Landon! Gyere gyorsan, itt a s�ti!
Quills �rdekl�dve pillantott a kerti �tra, �s nem is hi�ba. Alig egy perc telt bel�, �s egy apr� kis alak bukkant fel a bokrok takar�s�b�l.
A legk�l�n�sebb fi� volt, akivel Quills valaha is tal�lkozott. Lassan, kim�rten, m�gis imbolyogva k�zeledett, el�re szegett fejjel, mint aki valami nagy b�t k�vetett el. V�kony kis v�ll�n szinte l�gott a s�t�tk�k p�l�, azt a hat�st keltve, mintha legal�bbis k�t sz�mmal nagyobb lenne a kellet�n�l. Ez azonban csak annak volt k�sz�nhet�, hogy kor�hoz k�pes ny�l�nk, sov�ny alkat volt, pont, mint az �desanyja. Mez�tl�b volt, ami nem is csoda, legsz�vesebben Quills is ledobta volna mag�r�l az eleg�ns b�r f�lcip�j�t, olyan meleg volt.
Alain arca felragyogott az �r�mt�l, ahogy megl�tta a fi�t.
- Gyere csak, Landon. Hadd mutassalak be valakinek.
Quills mosolyogva �lt fel a hely�r�l, a kisfi� el� l�pett, �s a kez�t ny�jtotta neki, ahogy a feln�tteknek szok�s.
- Szervusz. Az �n nevem Quills Wammy.
Landon r�n�zett.
K�cos, fekete haja volt, �s hatalmas, fekete szeme, mint az apj�nak, de ezt lesz�m�tva von�sai a megsz�lal�sig hasonl�tottak Kaysara. A b�re is ugyan olyan feh�r, mint az �v�, arca jobb fel�n pedig m�g ott vir�tott a p�rnahuzat gy�r�d�s�nek nyoma.
Nem felelt, csak kiss� �gyetlen�l kezet fogott a f�rfivel, de tekintete m�ris a be�g�rt s�tem�nyt kereste. Quills elmosolyodott. �rtett � a sz�b�l… Jobban mondva a sz�tlans�gb�l.
Gyorsan felv�gta a tort�t, gondosan �gyelve r�, hogy az els� szeletet Landon kapja.
- K�sz�nj�k sz�pen - mondta Alain, �s az �l�be kapva a fi�t maga el� vette a t�ny�rt.
Landon �r�letes sebess�ggel esett neki a tort�nak, mint aki m�g �let�ben nem kapott soha. Persze, ez nyilv�nval�an nem volt igaz.
Mire Quills v�gzett a maga szelet�vel, a fi� m�r a harmadikat falta.
- El�g lesz, Landon, meg�li a gyomrod.
A gyerek r�emelte fekete szemeit az anyj�ra, de nem felelt. Quills nyugtalanul pillantott r�. Volt valami furcsa a fi�ban, amit nem tudott hov� tenni.
- Hadd egyen – mondta kedvesen, h�tha � is kap egy pillant�st, h�l�b�l, ami�rt ki�ll a gyerek mellett, �s abb�l tal�n megtudhatja, mi a baj vele. De nem volt szerencs�je. Landon nem n�zett r�, csak sz�fogad�an letette a vill�t, pedig m�g volt a t�ny�ron vagy k�t-h�rom falat. Azt�n lecs�szott az apja �l�b�l, �s l�bujjhegyre �llva az asztalon pihen� narancsl� fel� ny�lt, hogy �nts�n mag�nak. Senki sem sietett a seg�ts�g�re, pedig alig �rte fel az asztalt, nem is igen l�thatta, hogy mit csin�l. De nem is volt r� sz�ks�g. Magabiztosan fogta az �veget, �s �gy t�lt�tte meg a pohar�t, hogy egy csepp sem ment mell� Azt�n gondosan visszaz�rta a flakont,, �s k�nyelmesen od�bb s�t�lt az asztalt�l az itallal a kez�ben. Quills hosszan n�zett ut�na, Alain azonban b�szk�n kih�zta mag�t.
- H�t nem egy t�nd�r?
- De... Mit mondt�l, mennyi id�s?
- Most m�lt h�rom.
- Nagyon fejlett koordin�ci�s k�pess�gei vannak.
Alain, ha lehet, m�g b�szk�bben h�zta ki mag�t.
- �s d�bbenetesen sz�mol!
- Sz�mol?
- Alkalomadt�n Kaysa vigy�z a szomsz�d kisl�nyra. Itt laknak, alig t�z percre… Most m�sodikos, �s nagyon j�ban vannak Landonnal. Sokszor ketten �lnek az asztaln�l, m�g Isabela h�zi feladatot �r. Landon t�le tanult meg sz�molni, �s m�r tud �sszeadni �s kivonni.
- �rni is tud?
Alain b�lintott.
Quills elgondolkozva n�zett a fi� ut�n. Landon alig t�z m�terre t�le �ppen a homokoz� fal�n egyens�lyozott. Furcs�n merev tart�ssal, oldalt kiny�jtott k�zzel b�mult a l�ba el�, de nem mozdult, csak imbolyogva d�l�ng�lt a h�sz centis magass�gban.
- Ez igaz�n �rdekes…
- Val�ban az apj�ra �t�tt – felelte Kaysa is, nem kevesebb b�szkes�ggel, mint a f�rje. – Csod�latos gyermek.
Quills b�lintott, azt�n esz�be jutott valami.
- Hoztam �m �n is neki valamit...
- ���, azt igaz�n nem kellett volna…
- Ugyan, Alain… �r�lni fog neki. Csokol�d�. Landon! Idej�nn�l egy pillanatra? – ki�ltott a fi�ra, de az meg sem hallotta, csak l�pett egyet a deszk�n. Quills azt hitte, t�l halkan besz�lt.
- Landon! Idej�…
- M�r j�n, Quills – felelte Alain. A f�rfi meglepetten n�zett r�, �s a r�szegez�d� szemp�rban most el�sz�r l�tott valamif�le… sz�gyenl�ss�get.
- Tess�k?
- Elindult a deszk�n. Ide fog j�nni.
- Hogy micsoda…?
- Landon nem… nem �gy �rz�keli a val�s�got, mint mi. Nagyon szeret azon a deszk�n zsongl�rk�dni, �s soha nem j�n le r�la, miel�tt v�gig nem ment rajta. De hallotta, amit mondt�l, ez�rt indult el rajta… N�zd, m�r j�n is.
�s val�ban, a kisfi�, miut�n v�gigl�pkedett rajta, leugrott a padk�r�l, �s a m�r j�l ismert lass�, imbolyg� j�r�ssal, leszegett fejjel megindult az asztal fel�, azt�n meg�llt Quills el�tt. Csak ekkor emelte fel a fej�t
- Tess�k. Ezt neked hoztam.
A gyerek elvette a csokol�d�t, azt�n egy m�sodpercnyi gondolkod�s ut�n megint leszegte a fej�t, mik�zben egy pillanatra az �ll�hoz emelte a kez�t, �s �gy tett, mintha cs�kot dobna. Quills ereiben megfagyott a v�r. Ismerte ezt a mozdulatot. A k�sz�n�m sz� a jelbesz�dben. Landon… Landon n�ma...?
A gyerek nem t�r�d�tt a d�bbenet�vel, de miel�tt visszat�rhetett volna a k�l�n�s j�t�khoz, Alain megint �lbe kapta, �s besz�lni kezdett.
- Nem eml�tettem ezt eddig neked, mert… nem… nem akartam, hogy esetleg… �gy fordulj fel�, mint aki beteg – mondta Quillsnek.
- De Alain, tudhatn�d, hogy �n nem…
- Bocs�nat, ha ezzel kellemetlen helyzetbe hoztalak.
- Landon n�ma, igaz?
- Nem… Nem n�ma, csak… nem szeret besz�lni.
- Alain… - Alain felpillantott a f�rfi arc�ba, �s l�tta rajta, hogy nem hisz neki.
- Nem! Hidd el, nem sz�p�teni akarom a dolgot. J�rtunk vele k�l�nb�z� orvosokn�l, j�n�h�ny vizsg�laton �test�nk. Nincs semmi arra utal� jel, hogy ak�rmif�le szervi akad�lya lenne a hangk�pz�snek. �s a fej�ben is minden rendben. Egyszer�en csak… eg�szen kicsi kor�t�l kezdve ilyen cs�ndes kis fi�cska. – J�t�kosan meglovagoltatta Landont a t�rd�n, de az mintha �szre sem vette volna, elm�ly�lten forgatott egy s�tem�nyes vill�t a kez�ben. Szemmel l�that�an nem t�r�d�tt a k�lvil�ggal. Ez hat�rozottan autista von�s. De azt er�teljes t�lz�s lenne �ll�tani, hogy Landon autista… Alain meg�rezhette, mi j�r a fej�ben.
- Landon nem beteg, Quills. Az �gvil�gon semmi baja, egyszer�en csak… m�s, mint a t�bbi gyerek... De h�t �ppen neked magyar�zom ezt?... – F�lszegen elmosolyodott. Quills viszonozta a mosoly�t.
- Ugyan, Alain…
- Nagyon �rett, felel�ss�gteljes gondolkod�s� kisk�ly�k. Okos, �rtelmes… Magad is l�thatod, milyen nyugodt �s kiegyens�lyozott, m�g ha ilyen… z�rk�zott szem�lyis�g is. Igaz�n k�l�nleges gyermek…
Quills m�r sejtette, hogy hov� akar kilyukadni a m�sik. Alain m�lys�gesen zavarban volt. Seg�lyk�r�en pillantott a feles�g�re, de Kaysa csak sz�tlanul megfogta a kez�t.
- Arra gondoltunk... Hogy botors�g lenne elvesztegetni a tehets�g�t. Szeretn�nk, ha a Wammyben nevelkedhetne. Term�szetesen nem �gy, mint az �rv�k… Sz�vesen Winchesterbe k�lt�z�nk, hogy Landon…
- A Wammy foglalkoz�sai z�rtk�r�ek.
- Tudom – felelte Alain. – Ez�rt szerettem volna ezt m�g id�ben tiszt�zni. Landon… Landon nem lesz k�pes norm�l iskolai keretek k�z�tt tanulni, ebben eg�szen biztos vagyok. Egyszer�en nem olyan a viselked�se, amit elt�rnek egy iskol�ban. Nem fogad sz�t m�snak, csak nekem �s Kaysanak, illetve nem… nem bar�tkozik senkivel, semmilyen koroszt�lyb�l. Ugyanakkor sokkal okosabb, mint a t�bbi gyerek, �s eg�szen m�s dolgok �rdeklik, mint a kort�rsait. 
- M�s dolgok?
- Sz�rakoz�sb�l tanult meg sz�molni, nem k�tik le a mes�k �s k�pesk�nyvek, de a csillag�szati k�nyvek mindenn�l jobban. �s meg is �rti, amit olvas. K�nnyen tanul, sokkal k�nnyebben, mint Kaysa, vagy ak�r �n… �s b�r ilyen korban m�g nemigen szoktak IQ-tesztet v�gezni, �n megcsin�ltattam. K�tszer is. Eszerint a tizenk�t �vesek k�z�tt volna a helye.
Quills megh�kkenten n�zett vissza r�. Ez irracion�lisan nagy k�l�nbs�g volt. Alain meg�rtette a pillant�s�t.
- �n sem hittem el, azt gondoltam, elsz�moltak valamit. Bevallom, pr�b�ra tettem a fi�t…
J�t�kosan belet�rt a gyerek haj�ba. Landon rezzen�stelen arccal t�rte, �s tov�bbra is elm�ly�lten forgatta a vill�t a kez�ben.
- Eml�keztem m�g n�h�ny feladatra, amit a Wammyben kellet csin�lnunk. Majdnem mindet t�k�letesen megoldotta.
- Melyek voltak azok?
- Kaysa dr�g�m, kihozn�d a mapp�t?
Az asszony b�lintott, �s m�r indult is volna, de Quills visszatartotta.
- Hagyja csak. Nem olyan fontos… Majd �jra megcsin�ltatjuk vele.
- Ezek szerint…
- Azok alapj�n, amit l�ttam, �s amit te elmondt�l, Alain, val�ban nem kiz�rt, hogy n�lunk lenne a legjobb helye. De ezt m�g ne vedd felt�tlen�l igennek..
- Persze! – sietett a v�lasszal Alain, �s vid�man megcsillant a szeme.
- Mindazon�lltal. Ha nem tud beilleszkedni…
- Nem arr�l van sz�, hogy agressz�v lenne a t�bbi gyerekkel, vagy ilyesmi… Egyszer�en… Nem vesz tudom�st r�luk. Csak akkor teremt kapcsolatot b�rkivel is, ha az valamilyen okn�l fogva felt�tlen�l sz�ks�ges.
- Igaz�n? – Quills elgondolkozott egy pillanatra.
- Landon – mondta. – Landon… Landon…
A fi�nak beletelt egy kis id�be, m�g meg�rtette, hogy most nem r�la besz�lnek, hanem neki. Felpillantott, de az arc�n sem k�v�ncsis�g, se v�rakoz�s, sem meglep�d�s nem l�tszott. Tulajdonk�ppen semmi sem l�tszott…
Quills b�tor�t�an r�mosolygott, pedig semmi oka nem volt a mosolyg�sra. Lehet, hogy Landon m�rhetetlen�l intelligens, de vagy olyannyira z�rk�zott, hogy a term�szetes reakci�it is elnyomja mag�ban (hiszen l�tsz�lag m�g csak nem is �r�lt annak az aj�nd�k csokol�d�nak, vagy �ppen a tort�nak), vagy az �rzelmek �rz�kel�se, de legal�bbis kifejez�s�nek k�pess�ge teljesen hi�nyzik bel�le…
- Az oktat�sa k�lts�geit term�szetesen �lljuk, �s mint mondottam m�r, nem kellene az �rvah�zban laknia.
- �rtem – felelte Quills. – Megl�tjuk, mit tehetek az �gy�rdek�ben. Mert azt neked is be kell l�tnod, hogy a Wammy egy �rvah�z, �s ha most Landonnal kiv�telt tesz�nk, hogy n�lunk tanulhasson, akkor ezzel sokak…
- Tudom – felelte Alain, �s ker�lte a f�rfi tekintet�t. – De az � sz�m�ra ez lenne a legmegfelel�bb nevel�si m�d. �s �gy lehetne k�s�bb hasznos tagja a t�rsadalomnak.
- Megl�tom, mit tehetek, Alain – felelte Quills. - Ennek jogi vonatkoz�sa is van… de megteszem, ami t�lem telik.
- K�sz�n�m.
- Mindenek el�tt azonban szeretn�m majd �n is letesztelni a fi�t.
- Term�szetesen.
- Nem, mintha nem b�zn�k a tiszt�n l�t�sodban…
- �rtem �n! - somolygott Alain – M�g egy szelet tort�t?
- Nem, k�sz�n�m, m�r �gy is k�s�sben vagyok…
- Sz�vesen elviszlek Perpignanig.
- Igaz�n? Azt megk�sz�nn�m…
- Kaysa, becsomagolod a tort�t?
- Mi?... Jaj, Alain, dehogy is…
- Ugyan, Quills, ez a te tort�d!
- De csak megolvad a rep�l�n…
- Akkor h�t�t�sk�ban viszed!
Quills hi�ba ellenkezett, Kaysa k�m�letlen�l becsomagolta neki a tort�t, �s egy k�k-s�rga h�t�t�sk�ba tette, azt�n mell�, „csak hogy ne legyen �res az a t�ska”, m�g k�t �veg v�r�sbort is belegy�m�sz�lt. Quills, v�rbeli angol l�v�n hevesen ellen�llt ennek, de v�g�l nem utas�totta vissza.
Hosszas b�cs�zkod�s ut�n v�g�l Alain a gar�zs fel� indult Quills-el �s a h�t�t�sk�val. Landon k�vette �ket. Az id�sebb f�rfi vette �t �szre el�sz�r. Megtorpant, �s m�r �ppen leguggolt volna a fi�hoz, hogy elk�sz�nj�n t�le, amikor Alain r�kacsintott a fi�ra.
- Te is j�sz?
A gyerek b�lintott. Ez volt az els� olyan megnyilv�nul�sa a d�lut�n folyam�n, ami teljes eg�sz�ben norm�lisnak volt mondhat�.
- Na gyere, akkor sz�llj be. H����-ruk! Ajjj, de neh�z lett valaki att�l a sok tort�t�l! – Alain v�llas ember volt, de a fi� kedv��rt persze mindig sz�vesen j�tszotta az ellenkez�j�t. Keserves ny�g�sek k�zepette, de az�rt felett�bb k�nnyed�n emelte h�t az �l�sre. Landon mintha elmosolyodott volna – most el�sz�r villant fel valami �rzelem az arc�n.
Alain r�csukta az ajt�t, azt�n � is besz�llt Quills mell�.
- Ugye, nem baj, hogy a fi� is vel�nk j�n?
- Dehogy.
- Csendben lesz, nem fog zavarni…
- �n nagyon szeretem a gyerekeket, Alain, m�g ha kiab�lnak is.
- H�t persze! Hiszen engem is megt�rt�l...
- Nem volt�l te olyan rossz gyerek…
- ���, dehogyisnem! – nevetett Alain, �s ind�tott.
A vil�gosk�k, fecskefark� Ford a murvak�veken csikorogva, lassan, m�lt�s�gteljesen fordult ki a kapun, �s kanyarodott az �tra. Innen m�r l�tni lehetett az eg�sz v�lgyet. Quills kib�mult az ablakon.
- Gy�ny�r�...
- Az – felelte Alain b�szk�n. – �s ezt is neked k�sz�nhetem…
- Meg�rte megszervezni nektek azt a kir�ndul�st… H�ny �ves is volt�l akkor?
- Tizenkett�.
- R�gen volt…
- R�gen. �s nem is ide j�tt�nk, csak elt�vedt a busz…
- Val�ban! – Nevetett Quills. Val�ban mer� v�letlens�gb�l k�t�ttek ki akkor Saillagouse-ban. Valhol rossz fel� fordultak…
Eg�szen a perpignani rep�l�t�rig nosztalgi�ztak, hol Quills, mint az igazgat�, hol Allain, mint a Wammy nyit�sakor az int�zetbe ker�lt �rva eleven�tette fel az eml�keit, �s osztotta meg a m�sikkal. Tal�n meglep�nek t�nhet a meg�llap�t�s – de tan�r �s di�k, igazgat� �s n�vend�k mostanra sz�vb�li j� bar�tok lettek.
Quills sz�vesen maradt is volna m�g, de a Wammy a ny�ri sz�net alatt sem n�lk�l�zhette sok� az igazgat�j�t. M�r �gy is sietnie kellett, �s nem akarta lek�sni a g�pet, �gy azt�n n�h�ny sz�ban gyorsan elb�cs�zott Alaint�l, �s mosolyogva h�traintett Landonnak is. A fi� most sem viszonozta a k�sz�n�s�t, csak mikor a f�rfi m�r elfordult, akkor intett ut�na t�tov�n.
Alain megv�rtra, m�g a f�rfi a gurul�s b�r�nddel a nyom�ban elt�nik a rep�l�t�ri forgatagban, azt�n ind�tott. 
- Ugye, milyen aranyos ember? – k�rdezte, �s a visszapillant�ban figyelte Landon v�lasz�t. 
- Igen, szerintem is. Rem�ltem, hogy tetszeni fog neked… Nagyon �r�ln�k, ha te is megkedveln�d…
Bekapcsolta a r�di�t, �s halkan, j�kedv�en f�ty�r�szni kezdte a dallamot. Landon �nk�ntelen�l is ut�nozni kezdte, de neki nem j�tt ki hang a tork�n, �gy ink�bb kib�mult az ablakon.
Hamarosan elhagyt�k a rept�r ter�let�t, �s m�ris Perpignan utc�it r�tt�k. Igazi kis �kszerdoboz ez, r�gi, sz�pen karban tartott h�zak, templomok, m�eml�kek… Landont mindig is lek�t�tte az �p�t�szet, a form�k �s sz�nek letisztult, �tgondolt szerkezete.
Alain lass�tott, mert egy el� kikanyarod� aut� r�villogott,�s meg�llt el�tte. A sof�r, egy k�nny�, barna sz�vetkab�tot, �s eleg�ns kalapot visel� f�rfi kisz�llt, egyenesen a Fordhoz s�t�lt, �s az leh�zott ablak el� hajolt.
- J� napot. Alain Lawliet?
- Igen – felelte Alain meglepetten. – Miben seg�thetek…?
Egy f�mes villan�s, egy halk pukkan�s, �s Alain hang n�lk�l zuhant az any�s�l�sre. A r�di�ban egy fiatal hang vid�man harsogott a ny�rr�l �s a szerelemr�l, hogy a letekert ablakon �t besz�r�d� utcazaj sem tudta elnyomni a hangj�t.
Landon nem mozdult, csak n�m�n az apj�ra meredt. A motor m�g mindig j�rt. Azt�n felhangzott az els� t�relmetlen dudasz� �s k�romkod�s is. Landon akkor h�trafordult, �s kilesett a h�ts� ablakon. M�r n�gy aut� vesztegelt m�g�tt�k. Visszan�zett az apja mozdulatlan test�re, azt�n ki a sz�lv�d�n. Az idegen aut�ja m�r sehol sem volt.
Landon lem�szott az �l�sr�l, nagy nehezen kinyitotta a kocsi ajtaj�t, �s �vatosan lel�pett a j�rd�ra, azt�n gondosan becsapva maga m�g�tt az ajt�t a m�g�tt�k �ll� Fordhoz s�t�lt, �s feln�zett az ablakra. Olyan kicsi volt, hogy nem is l�tott be. A sof�r idegesen, de igencsak meglepetten tekerte le az ablakot.
- Mi van m�r ott el�l?!
Landon siet�sen hadon�szott valamit, amit a sof�r persze nem �rtett.
- Mi? Na, ind�ts vissza, �s mond meg a sz�leidnek, vagy mit tudom �n, kivel vagy, hogy..
A fi� t�relmetlen�l toppantott, �s megism�telte a mozdulatsort, azt�n v�rakozva n�ztet fel a f�rfire.
- Te sz�rakozol velem, k�ly�k? �vod�ban lenne a helyed…
Landon most m�r igaz�n haragos arccal, kapkodva �jra mutogatni kezdett. A f�rfi megel�gelte a j�t�kot, �s r�v�gott a kez�re.
- Nem t�nsz m�r el innen v�gre?! Mit hadon�szol itt �sszevissza?
Landon erre leengedte a kez�t, �s tiszt�n, �rthet�en azt mondta.
- Telefon�lnom kell. Az apuk�mat meg�lt�k.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.