Esett.
A s�r�n hull�, neh�z cseppek halkan dobogtak az ablakp�rk�nyon, rend�letlen�l verve a cserepeket, mintha csak darabokra akarn�k t�rni, el akarn�k t�ntetni �ket. Cs�ndesen lecsurogni a tet�r�l, �sszegy�lni a h�zfal t�v�ben, patakk�, foly�v� dagadni, elsodorva a piszkos falakat, az udvaron �z� terepj�r�t, a kont�nert, az eg�sz romlott, velej�ig rohadt vil�got…
Mello unottan elh�zta a sz�j�t. Kedve lett volna az ablakhoz rohanni, az �veghez nyomni az orr�t, �s csak b�mulni a cseppeket. Nincs is ann�l gy�ny�r�bb… De h�t nem lehetett. Semmi sz�ks�ge r�, hogy gyereknek n�zz�k. �gy is neh�z volt kiharcolni, hogy ne elt�vedt kamaszk�nt kezelj�k…
Neh�z volt, de v�g�l csak siker�lt.
Ez a gondolat azt�n g�nyos mosolly� var�zsolta az arc�n azt a csal�dott sz�jh�z�st.
Igaz�n sz�p munka volt t�le. Pontosabban, m�g t�le is sz�p volt. Profi h�z�s, ha szabad ezt mondani… �nk�ntelen�l is el�gedetten pillantott k�rbe a szob�ban.
A feje f�l�tt l�g� egyetlen, s�patag �g� f�ny�ben hom�lyba burkol�z� falak mellett minden�tt sz�kek, asztalok, rajtuk sz�m�t�g�pek, �s tem�rdek f�lig, vagy majdnem teljesen ki�r�lt �veg pihent, a lehet� legnagyobb �sszevisszas�gban. � maga az emeletre vezet� l�pcs� v�g�re �p�tett gal�ri�n �cs�rg�tt, mint valami kir�ly – ez megint csak mosolyogni val� volt -, a n�gyzet alakban elrendezett n�gy eleg�ns, v�rv�r�s b�rkanap� egyik�n, k�nyelmesen a t�ml�ra ejtve a karj�t. Igen, hat�rozottan k�nyelmes volt. Igaz, ez a minimum, ha m�r ennyit k�lt�tt r�… Tulajdonk�ppen az eg�sz szoba egy kisebb vagyon volt. A mahag�ni b�rpult a h�ta m�g�tt, a j�gbe h�t�tt pezsg�, �s t�m�nytelen mennyis�g� m�s ital. Jobboldalt eleg�ns, csillog� fekete h�zimozi-rendszer, a falra szerelt hatalmas t�v�vel… Mello mindent megvetetett mag�nak, mert megtehette. �s ha m�r megteheti, akkor mindenb�l a legjobbat, nemde? De az�rt nem volt ez a szoba hivalkod�, dehogy. Csak st�lusos �s k�nyelmes. Az �g� sem az�rt hunyorgott, mert sajn�lta a p�nzt a kicser�l�s�re, hanem mert jobban �rezte mag�t a f�lhom�lyban. Valahogy… biztons�gosabb volt �gy.
Pedig nem volt mit�l tartania. Most m�r v�gk�pp nem.
Halk kopog�s hallatszott, ahogy odalent k�t alak rend�letlen�l verte a billenty�zetet. H�ttal �ltek Mell�nak, de az a magasb�l �gy is szemmel tarthatta �ket. Az igazat megvallva ez�rt �p�ttette mag�nak az eg�sz gal�ri�t. Innen j�l l�thatott mindent, �s t�zp�rbaj eset�n is viszonylag j�l v�dhet� volt. Nem mellesleg pedig, �gy k�nnyed�n ellen�rizhette, hogy ki l�p be az � emeleti szob�j�ba, mert az ide vezet� l�pcs� nyikorgott, b�rmilyen �vatosan is osont rajta az ember.
K�nnyed�n, szinte szeretettel sim�tott v�gig a kanap� hideg b�rbor�t�s�n. M�g mindig vadi�jnak t�nt, pedig j� k�t h�napja haszn�lt�k m�r… M�g a szaga is �j volt. Ez m�r csak az�rt is furcsa, mert a szob�ban sosem nyitottak ablakot, �gy szinte v�gni lehetett a cigarettaf�st�t.
Mello el�r�bb hajolt egy kiss�, hogy jobban l�ssa odalenn a k�t alakot. Fekete, gurul�s sz�ken �ltek, mint valami irod�ban, �s azzal is k�zlekedtek. A f�nyesre lakkozott parkett�ra direkt ez�rt nem tettek sz�nyeget.
A gal�ria padl�j�ra viszont igen. Sz�p, rojtos sz�l�, v�r�s sz�nyeg volt, fekete, kacskaring�s mint�zattal. M�rtani pontoss�ggal a k�zep�re helyezve pedig egy m�retes doh�nyz�asztal. Csak a st�lus kedv��rt... Mello unottan dobolni kezdett a karf�n. Az elm�lt �t percben csak hallgatta a monoton kopog�st, �s a csendet. Ugyanis – ezt m�r r�gen �szrevehette – ha � egymag�ban �cs�rg�tt odafenn, akkor senkinek sem akar�dzott csevegnie a m�sikkal. Mintha bizony tilos lenne… Persze, ha Rodd is otthon volt, egycsap�sra felengedett ez a fajta fagyoss� dermedt l�gk�r, hogy �tadja a hely�t egy m�sfajta, de cseppet sem kev�sb� fenyeget� hangulatnak. �t egyik sem zavarta. A semmittev�s viszont igen, m�rpedig percek �ta semmi hasznosat sem csin�lt. Ny�jt�zott egyet, �s fel�llt, hogy munk�hoz l�sson.
- Neylon!
Az egyik g�p el�tt �l� alak h�tra fordult a sz�k�n, �gy n�zett fel r�. Hossz�, m�r �sz�l�, sz�k�s haja volt, keskeny arca, �s szem�vege. Sov�ny volt, m�jfoltos, a homloka m�ris r�ncos, pedig m�g nem volt negyven. Egy fejb�lint�ssal jelezte, hogy figyel.
- Hol van Shidoh? – Neylon megrezzent.
- A-a konyh�ban.
Mello hunyorogva meredt r� m�g egy pillanatig. Nem volt neh�z kital�lnia, hogy mi�rt pont ott… Keservesen megb�nta m�r, hogy megk�stoltatta a hal�listennel a csokol�d�t. �zlett neki, t�ls�gosan is, �s most meg�ll�s n�lk�l puszt�totta a k�szletet. Persze, ez sz�ks�ges l�p�s volt. Shidoh maga figyelt fel r�, hogy � mindig csokol�d�val a mark�ban k�zlekedik a lak�sban, �s nem �rtette a dolgot. Bolonds�g lett volna kihaszn�lni egy ilyen lehet�s�get… Mello pedig minden volt, csak nem bolond. Csokol�d��rt inform�ci�k… Ez hat�rozottan el�ny�s �zletnek t�nt.
Nem volt az, mert Shidoh, tekintve, hogy hal�listen, nem �rzett j�llakotts�got, vagyis meg�ll�s n�lk�l t�mte mag�ba a csokol�d�t, Rodd pedig �gy d�nt�tt, nem �ri meg szembeszeg�lni vele. �s ebben volt is n�mi igazs�g, �gy h�t Mello sem sz�lhatott semmit.
De az�rt a csokol�d�… Az � csokol�d�ja…!
M�g szerencse, hogy a shinigami csak egy napja van itt.
Mello mondani akart m�g valamit, de nem maradt r� ideje, mert kiv�g�dott az ajt�, �s Rodd l�pett be rajta, n�gy t�rs�val a nyom�ban.
T�k�letes ellent�te volt Mell�nak. Kopaszra ny�rt goly�fej, gonoszul csillan�, hideg, fekete szemek, mark�ns, kiss� tal�n sz�gletes arc, dagad� izmok; a nyers er� t�rh�za. Mello ellenben karcs� volt, mi t�bb, egyenesen sov�ny, alacsony, sz�ke, �s k�k szem�. F�nyl�, selymes haja majdnem a v�ll�ig �rt, a hossz� szempill�k els� pillant�sra szinte �lmodoz�v� tett�k a tekintet�t. M�r-m�r l�nyosan finom arca, kecses, k�nnyed mozdulatai azt a hat�st keltett�k az emberben, mintha nem is a f�ld�n j�rna. Mintha angyal volna.
Hogy mennyire nem volt az, azt tal�n Rodd tudta a legjobban. J�l ismerte m�r ezt az arcot, �s azon kevesek k�z� tartozott, akik k�pesek voltak szemben�zni azokkal a gy�ny�r�, k�k szemekkel.. Mert aki egyszer elkapta ezt a pillant�st, az nemigen k�v�nta mag�nak �jra. Semmi angyali nem volt benne. De semmi �rd�gi sem. Egyszer�en olyan �res volt, kifejez�stelen �s hideg, hogy nem is t�nt emberinek. Enn�l m�r csak az volt rosszabb, ha valami �rzelem is megvillant benne, ez ugyanis kiv�tel n�lk�l d�h�t, megvet�st, k�r�rvend�st, gy�l�letet, vagy valami nagyon hasonl�t jelentett…
Rodd megtorpant az ajt�ban, �s tekintet�vel azonnal Mell�t kereste. De nem k�sz�nt r�, amikor megl�tta, csak elvigyorodott. Mello nem viszonozta a mosoly�t.
- K�sz? – k�rdezte szinte m�rgesen. Rodd b�lintott.
- Hol a lista?
- N�lam.
- Add ide.
Rodd k�nyelmesen fell�pdelt a nyikorg� fal�pcs�n, gondosan mag�n�l tartva a fekete aktat�sk�j�t, azt�n el�h�zta az �v�be gy�rt fekete f�zetet, �s hanyagul a fi� kez�be nyomta. Mello, �gyet sem vetve a vele szemben elterpeszked� f�rfire, sz�rakozottan megforgatta a f�zetet az ujjai k�zt. Igaz�n k�l�n�s gyilkoss�gok megold�s�t rejtette mag�ban. Csak le�rt az ember egy nevet, elk�pzelte a hozz� tartoz� arcot, �s az illet� egy percen bel�l meghalt… Vagy amikor a gyilkos �gy k�v�nta. �gy, ott, �s akkor, amikor csak akarta… Mell�t valami k�l�n�s gy�ny�r�s�ggel t�lt�tte el az �rz�s, hogy a kez�ben tarthatja a f�zetet. Ez igaz�n neki val� volt. Eleg�ns, fant�ziad�s, �s lenyomozhatatlan gyilkoss�gsorozatok… Igen, a t�k�letes b�nt�ny. Soha, senki sem bizony�that semmit, ha nincs a kez�ben a lista… Persze, volt annyi esze, hogy t�rt�ztette mag�t, �s � maga sohasem haszn�lta a f�zetet. Ezt m�r abban a pillanatban eld�nt�tte, amikor el�sz�r hallotta, hogy a lista l�tezik, �s val�ban k�pes �lni. Nyilv�nval� volt, hogy nem lehet emberi tal�lm�ny, �s mint ilyen, bel�thatatlan k�vetkezm�nyekkel j�rhat a haszn�l�ra. Meg sem fordult h�t a fej�ben, hogy � maga pr�b�lja ki. Jobb, ha most nem kock�ztat. Mikor itt van neki a maffia…
Neylon ide�lis v�laszt�snak t�nt, �s az is volt. Megvolt a mag�hoz val� esze, �s b�r a f�rfi teljes sz�v�b�l gy�l�lte �t, Mello tudta, hogy soha nem �rn� fel a nev�t. � volt ugyanis a biztos�t�k arra, hogy Kira nem tal�l r� a band�ra. Ha � meghal – az mindannyiuk v�g�t jelenten�. Ez�rt h�t �gy vigy�ztak r�, mint a szem�k f�ny�re, elt�rt�k a szesz�lyeit, b�rmit megcsin�ltak neki. � pedig g�tl�stalanul ki is haszn�lta ezt. Ennek volt k�sz�nhet� t�bbek k�z�tt a pazar kanap� is. �s az a tem�rdek csokol�d�, amit most Shidoh puszt�t odakinn…
- Mello. – Mello felpillantott. Rodd vid�man n�zett r�.
- Mikor l�p�nk m�r le innen?
- Egyenl�re maradunk – felelte a fi� nyugodtan, �jra a f�zetnek szentelve minden figyelm�t.
- De azt mondtad, az a Near mostanra m�r biztosan tudja, hol bujk�lsz.
- Nincs r� bizony�t�ka.
- De megfigyelnek minket.
- Pontosan. Csak megfigyelnek. Near nem tesz semmit, m�g meg nem bizonyosodik r�la, hogy �n is itt vagyok. Ez�rt nem teszem ki a l�bam az �p�letb�l.
Rodd r�gy�jtott. Nem cigarett�zott – szivarozott. Mello szerette ezt az illatot. Most is m�lyet szippantott bel�le. Rodd erre el�z�kenyen meg is k�n�lta, de � �pp csak egy slukkot sz�vott bel�le. Az illata sokkal jobb volt, mint az �ze…
- Nekem viszont nem tetszik, hogy minden l�p�semet figyelik.
- Most m�r nem sok�ig kell veszteg maradjak, Rodd – felelte Mello nyugodtan. – Kira most m�r hamarosan megtal�l…
Rodd kez�b�l kis h�j�n kiestet a szivar. Err�l eddig nem volt sz�!
- Mit besz�lsz?
Mello kaj�nul elvigyorodott.
- Most, hogy megszerezt�k a list�t, minden erej�vel azon lesz, hogy visszakapja. El�bb-ut�bb megtal�lja a m�dj�t, hogy kider�tse a holl�temet, ez csak napok, tal�n �r�k k�rd�se. R��r�nk akkor tov�bb�llni.
- Mi�rt nem most? Biztons�gosabb lenne.
- Mert figyelnek minket, �s ha nem v�rjuk ki, m�g meg is t�madnak, hogy visszaszerezz�k a list�t, akkor nincs es�ly�nk elt�nni Near szeme el�l. � biztosan �sszehangolja majd az akci�t Kir�val, mert neki is a f�zet kell. Ha most l�p�nk le, akkor csak leleplezz�k el�tte a k�vetkez� rejtekhely�nket.
- M�g mindig �gy hiszed, Kira rend�r?
- Nem hiszem, tudom - mosolygott Mello el�gedetten. – Nincs csokid?
Rodd v�lasz helyett leord�tott az odalent id�k�zben k�rty�zni kezd� t�rsas�gnak.
- Hangfreeze! Hozz csokol�d�t! – A f�rfi riadtan pillantott fel r�. Fekete haja volt, fekete szeme, �s sebhelyes arca.
- Megint?
- Mozdulj! – Hangfreeze felugrott, �s m�ris az ajt�n�l termett, de Mello m�g id�ben ut�na sz�lt.
- Hozz�m hozd be! – mondta, azzal � is fel�llt, �s egyenesen a gal�ri�b�l ny�l� ajt� fel� indult.
- Rodd, Neylon, ti velem j�tt�k!
- Minek? – k�rdezte Rodd, de sejtette, hogy felesleges… Mindegy. Neh�zkesen felt�p�szkodott h�t a kanap�r�l, �s k�vette a fi�t.
Ablaktalan szob�ba l�ptek, ami alig k�l�nb�z�tt az el�z�t�l. Itt is ugyanolyan v�r�s kanap�k �lltak, ugyanolyan elrendez�sben. A padl�n ugyanolyan a sz�nyeg, csak a l�mpaf�ny volt egy kicsit er�sebb. A kop�r falakon sehol egy k�p, vagy egy polc, csak a szok�sos b�rpult a bej�rat mellett. Az egyetlen, ami megt�rte a falak egyhang�s�g�t, a szoba t�ls� v�g�ben �ll� ajt�. De most az is csukva volt.
Mello hanyagul levetette mag�t a kanap�ra, �s �jra �tlapozta a f�zetet. Most, hogy Rodd is visszaj�tt, m�r nem volt �rtelme tov�bb halogatni a dolgot…
A f�rfi is mell� huppant, de az utolj�ra bel�p� Neylonnak nem volt ideje k�vetni a p�ld�j�t, mert Mello hangja csend�lt.
- Csukd be az ajt�t.
A f�rfi n�m�n engedelmeskedett, de alighogy visszafordult, Mello m�ris nekiszegezte a k�rd�st.
- Sz�val, akkor ki meddig �l a band�b�l?
Neylon arca els�padt. Amint Shidoh elmagyar�zta neki, miben is �ll az alku pontosan, Rodd azonnal lecsapott az �tletre, �s Mello is sz� n�lk�l r�b�lintott. Neylonnak egyszer�en semmi es�lye sem volt, hogy elker�lje valahogy a dolgot… Rodd, szok�s�hoz h�ven, most is k�t v�laszt�st aj�nlott fel. Vagy akkor �s ott lel�vi, vagy hajland� lemondani a h�tra l�v� �lete fel�r�l, cser�be minden emberi arc f�l�tt lebegve megl�thatja az illet� nev�t… Abszurd, �s hihetetlen dolog volt, de igaz. De hogy az �lete.. az �lete fele!
Nem, ez eg�sz egyszer�en nem is nevezhet� v�laszt�snak…
Az viszont k�ts�gtelen, hogy jelen pillanatban � az egyetlen, aki tudja Mello val�di nev�t. Ez m�g haszn�ra lehet… valahogy. K�l�nben meg, ha m�r itt tartunk… El�g k�z�ns�ges n�v az a Mihael Keehl… nem csoda, hogy nem haszn�lja…
- Megn�mult�l, Neylon? – csattant fel Mello, mire a f�rfi v�gre mag�hoz t�rt.
- Ne-nem… nos, a helyzet az, hogy… fogalmam sincs.
Mello meglepetten pillantott fel a f�zetb�l.
- Mi az, hogy nem tudod? Nem ismered a sz�mokat? – k�rdezte szinte sajn�lkozva, �s Neylon �rezte, hogy a tork�ba ugrik a sz�ve. Ez a fajta kedvess�g Mell�t�l sohasem vezetett semmi j�ra… Sietve el�kapart egy darab pap�rt a zseb�b�l, �s az asztalra tette.
- Mindenkinek le�rtam ide a nev�t �s a sz�mokat, amiket l�ttam, de ez csak valami �tver�s lehet, mert az eg�sz teljesen �rtelmetlen…
Mello maga el� h�zta a pap�rt, �s �sszeh�zott szemmel tanulm�nyozta egy ideig. Val�ban eg�szen �rtelmetlen volt. N�gy, �t, vagy hat sz�mjegyb�l �ll� sorozatok voltak, t�k�letesen illogikus elrendez�sben… Napokba telhet, mire megfejti. Ha egy�ltal�n siker�l megfejtenie…
Ebben a pillanatban ny�lt az ajt�, �s Hangfreeze l�pett be, kez�ben vagy n�gy t�bla csokol�d�val. Mello ked�lyesen intett neki, hogy tegye csak az asztalra, de mikor a f�rfi engedelmeskedett, �s sarkon fordult, hogy visszat�rjen a p�kerj�tszm�hoz odalenn, Mello meg�ll�totta.
- V�rj! – A f�rfi meglepetten fordult h�tra, de egy pillanattal k�s�bb kifutott a v�r az arc�b�l. Mello ugyanis nemes egyszer�s�ggel r�fogta a pisztoly�t.
- Most mit l�tsz, Neylon?
A f�rfi k�ts�gbe esetten meredt Roddra, de az szemmel l�that�lag nem nagyon akart belesz�lni a dologba. Neylonnak g�rcsbe r�ndult a gyomra. �risten, mi lesz, ha Mello �t is lel�vi?!
- �-�n csak ugyanazt, mint eddig, a nev�t, �s…
- A sz�mok is ugyanazok?
Neylon a pap�rra pillantott, azt�n Hangfreeze-re. B�lintott. Mello erre csal�dottan Rodd �l�be ejtette a fegyvert.
- L�dd le.
- Dehogy l�v�m!
- L�dd le!
Hangfreeze moccanni sem mert. A d�bbenet �s a f�lelem val�s�ggal a f�ldh�z sz�gezte. Pedig menek�lnie k�ne, rohanni, vagy… vagy lel�ni mind a kett�t, miel�tt…
Tudta, hogy nem maradna ideje k�tszer l�ni. Ha most elfut, akkor is meghal… Mindenk�ppen meghal…
- L�dd le te, Mello! A te pisztolyod! – ki�ltotta Rodd kedvetlen�l, �s szinte sajn�lkozva n�zett Hangfreeze-re. Mello azonban nem engedett.
- De a te embered. Neked van jogod v�gezni vele, nem nekem.
- Mi a fen��rt ny�rn�m ki?
- Mert azt mondtam.
Rodd erre kedvetlen�l felh�zta a pisztolyt.
- Bocs, Hangfreeze, hallottad… - d�nny�gte. Azt�n megh�zta a ravaszt. 
Egy kattan�s… �s a pisztoly bes�lt. Rodd �rtetlen�l meredt r�, azt�n m�rgesen r�ngatni kezdte a ravaszt, de hi�ba.
- Na! Mi a fene van m�r ezzel…
Mello nem figyelt r�. Hosszan n�zte Hangfreeze holtra v�lt arc�t, �s lassan, szinte el�gedetten b�lintott.
- K�sz�n�m a sz�ves egy�ttm�k�d�st, Hangfreeze. Elmehetsz – mondta v�g�l. A f�rfinek kellett egy p�r pillanat, mire felfogta, hogy megmenek�lt. Egy sz�t sem �rtett ugyan az eg�szb�l – de nem is �rdekelte. Csak mihamarabb elt�nni innen… Az eg�sz v�rosb�l! Soha t�bbet nem akarja l�tni egyiket sem! M�g mindig falfeh�r arccal, lassan, bizonytalanul h�tr�lni kezdett, azt�n hirtelen vill�mgyorsan �tsz�kkent a k�sz�b�n, �s bev�gta maga m�g�tt az ajt�t. De �gy is tiszt�n lehetett hallani, ahogy led�b�r�g a l�pcs�n. Rodd �rtetlen�l pillantott a mellette �cs�rg� fi�ra, de Mello arc�b�l �t�lve m�g nem volt v�ge a j�t�knak.
- Neylon. �rd fel Hangfreeze-t a list�ba.
- Mi?
- �rd fel Hangfreeze-t.
Neylon szinte k�ny�r�gve pillantott Roddra, de a f�rfi �szre sem vette.
- Mi a fene �t�tt bel�d, Mello?! Az a szerencs�tlen nem csin�lt semmit…
- Valakin ki kell pr�b�lni, mire k�pes a lista, Rodd.
- Hogy-hogy mire k�pes? �lni k�pes!
- De vajon b�rkit meg lehet �lni vele? – k�rdezett vissza Mello halkan, elgondolkozva. Rodd nem �rtette. 
- Ha ismered az arc�… - kezdte volna felh�borodottan, de Mello megel�zte.
- �rd fel, Neylon! Most! 
Neylon ijedten, kapkodva engedelmeskedett, azt�n a f�zetet az asztalon hagyva, remegve kimenek�lt az ajt�n. Megszokta m�r, hogy azt vagy Rodd, vagy Mello tartja mag�n�l, �s � csak akkor kapja a kez�be, amikor �rnia kell bele. Rodd gondosan becsukta ut�na az ajt�t, mert sejtette, hogy a t�rt�ntek ut�n aligha tudn� r�venni, hogy visszaj�jj�n emiatt, azt�n megfordult, �s s�t�ten m�rte v�gig a kanap�n �cs�rg� fi�t.
- Mi a fene volt ez?
- Mondom. Ki kellett pr�b�lnom – felelte Mello halkan, �s felpillantott a fekete szemekbe.
- Neylon nem a h�tral�v� �let�nket l�tja, hanem a hal�lunk pontos id�pontj�t. Ha nem �gy lenne, akkor a sz�mok a pap�ron nem egyeztek volna meg a most l�tottakkal, hanem valamif�le visszasz�ml�l�st produk�ltak volna. Ebb�l az k�vetkezik, hogy a hal�l id�pontja nem v�ltozik. M�g akkor sem, ha az a vil�g t�rv�nyei szerint elker�lhetetlen. Ez�rt s�lt be a pisztolyod. Hangfreeze-nek nem ma kellett volna meghalnia. Vagyis. A lista az �let egyik legalapvet�bb szab�ly�t h�gja �t. Id� el�tt lehet vele elt�ntetni b�rkit, ezzel pedig instabill� v�lik a t�r-id� adta vil�grend. Mindazok, akiknek Hangfreeze valamilyen m�don hat�ssal lenne az �let�kre, nem kapj�k meg ezt az impulzust.
Rodd kezdte �rteni a dolgot.
- Sz�val… azt mondod… - K�nyelmesen a kanap�hoz s�t�lt, �s le�lt Mell�val szemben az asztal t�loldal�n, rend�letlen�l szorongatva a t�sk�t. Ez nem ker�lte el Mello figyelm�t.
- Azt mondod, hogy meg van �rva a sorsunk?
Odalentr�l hirtelen riadt ki�ltoz�s, l�bdobog�s hallatszott, azt�n Neylon hangja, ahogy sietve magyar�z valamit, amit felh�borodott ordib�l�s k�vet. Mello megv�rta, m�g n�mik�pp csendes�l a l�rma, csak akkor folytatta.
- Ezt nem mondtam. Csak a hal�lunk. Az �let�nkkel ett�l m�g ak�r szabadon rendelkezhet�nk is.
- �s ha valakit lel�nek, �s meghal, akkor az volt meg�rva neki?
Mello b�lintott. Rodd hallgatott egy darabig, de v�g�l elfogadta a meg�llap�t�st. Mikor t�vedett Mello utolj�ra?
- De mi�rt pont Hangfreeze?
- Mert neki sz�lt�l, hogy hozzon csokit – felelte a fi� f�lv�llr�l, �s gyakorlott mozdulattal kibontotta a Jean-Paul Hevint. Rendes dolog volt Hangfreeze-t�l, hogy a kedvenc�t hozta neki…
- Nem ny�rhatod ki az embereimet sz� n�lk�l, Mello.
Mello kez�ben meg�llt a csokol�d�, �gy n�zett a f�rfire.
- Nem �n ny�rtam ki, hanem Neylon. – Rodd elvigyorodott.
- H�t persze, szivi, persze! – Mello szeme megvillant, de v�g�l elengedte a f�le mellett a megjegyz�st. Rodd el�szeretettel sz�l�totta �gy, ha kettesben voltak. Az els� tal�lkoz�sukra eml�keztette. Lassan m�r t�bb, mint egy �ve annak… Mello �zletelni akart vele. Meg is besz�lt�k, hogy hol adja �t a p�nzt a fegyverek�rt. Rodd a megadott id�ben pedig meg is jelent k�t t�rs�val a kik�t�ben, de csak egy mag�nyosan �csorg�, sz�ke, karcs� alakot tal�lt ott. Ilyen alkalmat sohasem hagyott ki.
Megker�lte a kont�nert, hogy h�tulr�l k�zel�tse meg a n�t, �s r�h�gve, egy hangos „mit keresel te itt ilyenkor, galambocsk�m?” k�s�ret�ben, vill�mgyorsan mag�hoz r�ntotta. Az eredm�ny az lett, hogy Mello k�t ujj�t t�rte el, hogy Rodd mind a mai napig nem tudta rendesen kiny�jtani �ket, r�ad�sul egy �letre bele�gett a tudat�ba az els� mondat, amit a fi� kiejtett el�tte a sz�j�n. Nevezetesen, hogy „galambocska �m a kurva any�d!” Rodd az�ta egyetlen egyszer sem �rt hozz� Mell�hoz, �s a jelek szerint ez volt a lehet� legokosabb, amit tehetett. De ett�l f�ggetlen�l mulats�gosnak tal�lta, ha n�hanapj�n egy-egy sz� erej�ig felid�zi azt a napot…
- �gy jobban belegondolva, Mello… Le mern�m fogadni, hogy te m�g senkit nem �lt�l meg.
- Honnan veszed? – k�rdezte a fi� sz�rakozottan. Rodd arc�n m�g sz�lesebb lett a vigyor.
- Onnan, angyalom, hogy mindent velem int�ztetsz el.
- Ebb�l �lsz, nem? - felelte Mello hanyagul, a csokol�d�t nyalogatva, gondosan nem tudom�st v�ve az „angyalom”-r�l.
- Te meg bel�lem?
- Fogalmazzunk ink�bb �gy, hogy nekem k�sz�nheted, hogy m�g �lsz.
A m�sik arc�r�l leolvadt a mosoly. Ez igaz volt, �s Mello mindig olyankor v�gta a k�p�be, amikor revansot akart venni a bec�zget�sei�rt.
- Minden h�ten meg�letsz valakit, de sosem te magad v�gzed a munk�t.
- Nem mocskolom a kezem senki v�r�vel.
- Te adod a parancsot.
- De te nem tagadod meg.
Rodd hallgatott. Tudta, hogy a fi� kedveli �t a maga m�dj�n, k�l�nben nem t�rn� el t�le az akad�koskod�st. Roddnak az elm�l egy �vben volt alkalma megtanulni �rt�kelni Mello bar�ts�g�t… Az igazat megvallva remek p�ros voltak �k ketten. Mello elint�zte, hogy � meg�lhesse Louist, �s �t �ltette a hely�re, a maffia �l�re, cser�be csak annyit k�rt – jobban mondva k�vetelt -, hogy mindenkinek azt hazudj�k, hogy � h�zta meg a ravaszt, nem pedig Rodd, �s hogy � is csatlakozhasson a band�hoz. Rodd ebbe k�szs�ggel bele is egyezett, hiszen m�r akkor tudta, hogy nagy haszn�t veheti a fi�nak. Mindketten megkapt�k h�t, amit akartak. � lehetett a maffia feje, �s nem �rte el Kira keze, Mello pedig… Nos, igen. �t eltartott�k, �s assziszt�ltak a terveihez. Mindenki j�l j�rt.
Mello is pontosan �gy gondolta. �ppen ez�rt nyugtalan�totta, ha nem tudta pontosan, mit m�vel Rodd. Mint most is. Hol a fen�ben j�rhatott a d�lel�tt? Tudta, hogy Rodd a l�tszat ellen�re nagyon is intelligens. Annyira, hogy el�szeretettel j�tssza a h�ly�t, mert �gy nagyobb biztons�gban lehet. De hi�ba volt tiszt�ban ezzel, a f�rfi m�g �gy is meg tudta lepni n�ha…
- Mi van a t�sk�ban Rodd?
- Mi k�z�d hozz�?
Mello v�llat vont.
- Annyira szorongatod.
- Mert igencsak… �rdekes dolgokat rejt – vigyorgott a f�rfi. Mello most m�r gyanakodva n�zett r�, ami remek�l elsz�rakoztatta a m�sikat.
- Ut�na n�ztem egy kicsit a dolgaidnak, Mello.
- Ut�na n�zt�l?
- Kutakodtam itt-ott…
- Te nyomozt�l ut�nam?! – Mello m�g harapni is elfelejtett. Rodd arca egyszeriben riaszt�an komolly� v�lt.
- T�l sokat dum�lt�l arr�l a Nearr�l. K�v�ncsi voltam, ki lehet az.
- Near…
- Azt�n amikor megj�tt az anyag az SPK- tagjair�l... Huszonh�t akta volt, k�zt�k Near, de te csak huszonhatot adt�l �t Neylonnak. Nem vagyok h�lye, Mello!
- Azt hitted, az eny�m a huszonhetedik, mi? – k�rdezte a fi� kaj�nul, �s pimaszul r�nevetett a f�rfire. Rodd azonban most egy cseppet sem t�nt vid�mnak.
- Ez volt az egyetlen �sszer� k�vetkeztet�s. – Mello nevetett.
- Mekkora egy barom vagy te…
- R�h�gj csak. De akkor ezen is r�h�gj.
Kinyitotta a t�sk�t, �s kiemelt bel�le k�t lapot, azt�n Mello orra al� dugta �ket. A fi�nak menten tork�ra forrt a nevet�s.
Fekete- feh�ren nyomtatott pap�r volt, tele a legk�l�nf�l�bb szem�lyi adatokkal, baloldalt egy meglehet�sen szemcs�s, de az�rt t�rhet�en siker�l k�p d�szelgett egy fiatal fi�r�l, ahogy kisz�ll egy liftb�l valami sz�llod�ban. Mello t�l j�l ismerte azt az arcot…
- �n is felh�vtam az eln�k�t, �s lek�rtem az akt�kat – mondta Rodd. Mello szinte ijedten n�zett r�.
- Mi?...
- Tudni akartam, mit titkolsz.
- Hogy rohadn�l meg…!
- Ez t�bb volt, mint gyan�s, Mello! Na ki vele. Ki ez a fick�?
- Semmi k�z�d hozz�!
- Ki ez a fick�? – ism�telte Rodd, meglengetve az orra el�tt a lapot. Mello szem�ben leplezetlen harag villant.
- Semmi-k�z�d-hozz�! – sziszegte.
- Mi�rt tartottad vissza az akt�j�t?
- Mi ez, valami kibaszott vallat�s?
Rodd erre megford�totta a lapot, �s olvasni kezdte.
- SPK k�ls�s tagok, Mail Jeevas, Matt, Arnold Bergen…
- Kuss.
- … feladat: SPK h�l�za…
- Mondom, kussolsz!
Rodd szinte csod�lkozva pillantott fel a pap�rb�l.
- Csak nem kellemetlen a t�ma uras�godnak…?
- Fejezd ezt be!
- Te meg nyisd ki v�gre a pof�d, k�l�nben kilyuggatom a b�r�det! – d�rrent r� Rodd.
Mello arca megr�ndult a haragt�l, de t�rt�ztette mag�t.
Al�becs�lte Roddot. Mostanra m�r azt hitte, a f�rfi felt�tel n�lk�l megb�zik benne, �s nem fog ut�na nyomozni… A fen�be is!
- Mi�rt tartottad vissza az akt�j�t? – Mello d�h�sen elford�totta a fej�t, de nem felelt. Rodd nem t�g�tott.
- Ismered, mi?
- �s akkor mi van?
- Testv�rek vagytok?
- Egy fen�t! N�zz m�r r�! Hasonl�t ez r�m?
Rodd v�lasz helyett neh�zkesen fel�llt, �s k�nyelmesen a b�rpulthoz s�t�lt. Jobb lesz m�s oldalr�l megk�zel�teni a dolgot…
- Elk�ldtem Harrisont �s Durraint Winchesterbe – mondta szinte k�z�mb�sen, �s t�lt�tt. Mello megdermedt. – �k is eg�szen �rdekes h�reket hoztak…
Megfordult, �s visszas�t�lt a kanap�hoz, Mello kez�be nyomva egy poh�r csokol�d�lik�rt, azt�n � is visszahuppant a hely�re.
- A kezdetekt�l fogva �tvert�l. Te nem hogy h�sz �ves volt�l, amikor el�sz�r megkerest�l, de m�g tizenh�t se.
- Na �s? – felelte Mello v�szj�sl� k�z�mb�ss�ggel, �s r� se n�zve a f�rfire belekortyolt az ital�ba. Selymes volt, �s langyos. Pont, ahogy szerette.
- Komolyan vett�l volna, ha nem hazudok?
- Gyan�s volt�l, Mello, m�r akko…
- Csak ennyit siker�lt megtudnod?
Rodd k�nyelmesen h�trad�lt a kanap�n.
- Azt is tudom, hogy t�z �ve Mell�nak h�vatod, magad.
- Zseeeni�lis…
- �s azt is tudom, milyen nap van ma. – Egy pillanatra elhallgatott, azt�n folytatta. – El is felejtetted? Sz�let�snapod van. �ppen tizennyolc vagy. Nagykor�.
Mello tekintete idegesen rebbent a f�rfire, de az csak g�nyosan somolyogva biccentett, �s megemelte kiss� a poharat.
- �gyhogy eg�szs�gedre!
Mello nem felelt. Nem �rtette, mire megy ki a j�t�k. Rodd szinte kaj�nul folytatta.
- M�g aj�nd�kot is kapsz.
- Aj�nd�k…?
- Leveszem a v�lladr�l a terhet. Elint�zem helyetted ezt a Mattet.
- Fel�rattad Neylonnal? – Mello hangj�ban mintha idegess�g csengett volna.
- Nem szoktam elkapkodni a dolgokat – felelte Rodd lassan, �s �lesen figyelte a fi�t. – Elv�gre is, egyszer vagy tizennyolc, minek az ilyet elsietni? De mivel neked nyiv�n nehezedre esik…
- Nem.
- Nem? Akkor mi�rt nem…
- Nem �lheted meg.
Rodd szem�ld�ke felszaladt.
- Ez �rul�s Mello. – �ll�val az asztalon hever� lapom fel� b�k�tt. - Vil�gosan le van �rva, hogy n�lk�le nem lenne bekamer�zva az eg�sz k�rny�k! �s te nem akarod elt�ntetni?
- Nem err�l van sz� – felelte a fi� az itala marad�k�t kortyolgatva.
- Hanem…?
- Hanem arr�l, hogy �t csak �n �lhetem meg. - Rodd csod�lkozva n�zett r�, �s megl�tyk�lte a viszkij�t. A j�g halkan kocogott a poh�rban.
- Valami szem�lyes?
- Az. Szem�lyes. – Rodd fel� ny�jtotta a ki�r�lt pohar�t. – Hozz m�g. – A f�rfi sz� n�lk�l engedelmeskedett. Egy darabig csend volt, am�g �jra vissza nem �lt a kanap�ra.
- Mi�rt olyan rettent� fontos ez aaa… - az akt�ra pillantott – Jeevas? H�lye egy n�v…
- Az – hagyta r� Mello.
- Sz�val, mi�rt olyan fontos?
- Mondom. Szem�lyes.
- Rokonod?
- H�nyszor mondjam m�g, hogy nem! Semmi k�z�m hozz�! Csak bar�tok voltunk. Ennyi.
- Bar�tok? – Rodd j��z�en felkacagott. - Neked, bar�tod?
- Mi olyan meglep� ezen? Te is a bar�tom vagy.
Rodd menten eln�mult. Ez meglehet�sen abszurd �ll�t�s volt.
- Te engem csak ne nevezz a bar�todnak.
Mello v�llat vont, �s belenyalt a lik�rbe. Most valahogy jobban �zlett, mint az el�bb… Most, hogy m�r nyer�sre �ll.
- Ahogy akarod…
- Te gondolkod�s n�lk�l meg�letn�l engem is, ha nem lenne sz�ks�ged r�m.
- Te is engem – felelte a fi� nyugodtan. – Nem igaz?
Rodd nem felelt egy ideig, csak m�regette a m�sikat. Fura egy alak… De hogy zseni, az is biztos.
- Mi lesz, ha egyik�nk megkapja, amit akar?
- Akkor nem lesz�nk tov�bb bar�tok. – mondta Mello szenvtelen�l.
- �n ezt nem v�rom meg.
- Helyes.
- Egym�sra fogunk vad�szni?
- �s megl�tjuk, ki a gyorsabb.
- �gy �rted, az okosabb.
- Az lesz az okosabb, aki a gyorsabb.
- Nem, az lesz az okosabb, aki megszerzi a list�t.
- Nem vagyok bolond, hogy haszn�ljam azt a f�zetet. K�l�n�sen nem �gy, hogy azt sem tudom, hogy m�k�dik pontosan.
- Ezt hogy �rted?
- P�ld�nak ok��rt, mi t�rt�nik, ha valaki nevet v�ltoztat? �t�r�dik a neve a feje k�r�l? Vagy ha az illet� amn�zi�s lesz? Az elm�dt�l f�gg a neved, vagy a szem�lyi igazolv�nyodt�l? Egy�ltal�n, a lista tulajdonosa a saj�t nyelv�n l�tja a neveket, vagy az �ldozat�n? Ez ut�bbi esetben neh�zkes volna vil�gviszonylatban irtani az embereket. Mert �n p�ld�ul nem tudok arabul �rni…
- �s Kira?
- Kira csak jap�n, illetve latin bet�kkel le�rhat� nev� b�n�z�ket gyilkolt meg. Ott a lista, n�zd meg.
Rodd hosszan meredt r�. Elt�rtek a t�rgyt�l, de a fen�be is, Mell�nak igaza van… Van m�g mit kider�teni�k.
- Mi�rt b�ztad Neylonra a list�t? Gy�l�l t�ged.
- Tudom.
- �s nem f�lsz, hogy meg�l? Ismeri a neved.
- M�g az sem biztos, hogy sz�ks�ge van a val�di nevemre. Nem kiz�rt, hogy mivel a Mello olyan r�gen hozz�m n�tt – ahogy olyan �gyesen kider�tetted, t�z �ve – tal�n ez is el�g volna neki. Fene tudja… Ki k�ne pr�b�lni valakin… - Elgondolkodva h�rpintette ki az utols� cseppeket is a pohar�b�l, azt�n megint Rodd fel� ny�jtotta. A f�rfi sz�m�tott erre, �s az im�nt m�r mag�val hozta az �veget, �gy most m�r csak �ntenie kellett.
- Sz�val, nem is f�lsz t�le, hogy v�gez veled.
- Nem. Mi�rt tenn�? �t is �n v�dem meg. Kira nem k�ny�r�lne rajta sem, m�g ha engem meg�l, akkor se. Vagy ha az �ltala ismert �sszes b�n�z� arc�t �s nev�t is k�lden� is el neki… K�l�nben is, nem tud kapcsolatba l�pni Kir�val, csak a m�di�n kereszt�l, akkor viszont mag�t is leleplezn�. Ennyire m�g Neylon sem h�lye.
Rodd b�lintott, hogy �rti.
- �s ez a Jeevas? – k�rdezte.
- Mit akarsz vele m�r megint?
- T�le sem kell f�lned?
- Ha kell is, nem f�lek.
- Pedig megtal�lt.
- De nem � Kira.
Rodd hallgatott. Ez el�g meggy�z� �rvel�snek t�nt.
- De mi�rt tartottad vissza az akt�t? Neylon nem �lte volna meg, ha te nem mondod neki. Neart sem �lte meg.
Mello lassan, szinte �vatosan az asztalra tette a f�lig ki�r�lt pohar�t. Az �veg halkan, tomp�n koppant a t�k�rf�nyesre lakkozott deszk�n.
- Mondtam m�r. Szem�lyes.
- Vele is versenyzel?
- �gy is mondhatjuk.
- �s � meg is akar �lni?
Mello hallgatott egy pillanatig.
- Elk�pzelhet�…
Rodd hosszan n�zett r�. Az m�r vil�gos volt el�tte, hogy Mello tov�bbra is ig�nyt tart a maffia szolg�lataira, �s nem j�tszik �ssze ezzel az… ak�rkicsod�val. De akkor mi�rt rejtegette az akt�t?
- Rodd. Mit kerest�l te Winchesterben?
- Inform�ci�kat. Okot, hogy kiny�rhassalak.
- �s tal�lt�l?
- M�g �lsz, nem?
Mello mintha elmosolyodott volna.
- De r�lam nem szerezhett�l ilyen pap�rt. �n soha nem dolgoztam az SPK-nek.
- Att�l m�g a londoni sz�fben meglehet�sen �rdekes dolgok lapulnak… - Mello megr�k�ny�dve n�ztet vissza r�.
- Milyen sz�f?!
Rodd elvigyorodott.
- Az �rvah�znak, ahol Near is feln�tt, b�relt sz�fje van a londoni k�zponti bank �p�let�ben. Minden fontosabb irat m�solata ott van.
Mello r�b�mult. 
Megfojtja Rogert…
Hogy lehetett akkora barom, hogy nem �getett el mindent L hal�la ut�n?! Nyilv�n a Feh�rh�z is onnan szerezte meg az inform�ci�kat Nearr�l �s Mattr�l… Most m�r legal�bb ez tiszt�z�dott.
- Hogy jutottatok be?
- Ismerhetn�d m�r, hogy m�k�dnek a dolgok, kedvesem... Apr� kis… sz�vess�gek, �s t�rleszt�seik…
- Van embered a bankban?
- Fogalmazzunk ink�bb �gy, hogy befoly�sos emberek tartoznak nekem, akiknek hatalmukban �ll kinyitni bizonyos ajt�kat.
- Sz�fajt�kat…
Rodd vigyorgott.
- De honnan tudt�l a sz�fr�l?
- Nekem is megvannak a kis titkaim, bogaram...
- Hagyd ezt abba! – csattant fel Mello m�rgesen, mert most m�r a legkev�sb� sem volt olyan hangulatban, hogy toler�lja Rodd csipkel�d�seit.
Az azonban nem ijedt meg t�le.
- Mit titkolsz m�g, Mello?
- Mi?
- H�ny bar�tod van m�g, aki majd egyszer csak felbukkan?
- Megnyugodhatsz, egy sem – felelte Mello s�t�ten, �s gyilkos pillant�st vetett a sz�lesen vigyorg� f�rfire. – A legkisebb bajom is nagyobb ann�l, mint hogy ilyen h�lyes�geken agyaljak…
- Jeevast m�gsem �letted meg.
- Tulajdonk�ppen mi k�z�d neked ehhez?
- Semmi, semmi – sietett a v�lasszal Rodd, �s vigyorogva megh�zta a viszkis�veget. Nem volt kedve megint a pohar�ba t�lt�getni. - Csak �gy elmarad az aj�nd�kod…
- Menj a fen�be az aj�nd�kaiddal…
- Egyszer vagy tizennyolc, Mello. �s m�g csak nem is sz�lt�l, hogy rendezz�nk bulit neked… - Rodd hangj�b�l csak �gy s�t�tt a g�ny �s a megvet�s. L�tta Mell�n, hogy minden szava telibe tal�l…
Ami azt illeti, �gy is volt. Mell�nak nem hi�nyzott a sz�let�snapi felhajt�s, megszokta, hogy nincs. Utolj�ra h�t �ves kor�ban rendeztek neki zs�rt. Azt�n Mihael Keehlb�l Mello lett, �s a t�bbiekhez hasonl�an az � sz�let�snapj�r�l sem sz�lt t�bb� senki egy sz�t sem. Tizenegy �ve… Egyed�l Matt tartotta �szben a d�tumot. Minden �vben, az �jszaka k�zep�n, amikor m�r mindenki aludt, titokban csemp�szte be a szob�jukba a tort�t. Mindig csokitorta volt, csokikr�mmel a k�zep�n, csokihabbal a tetej�n. Gy�ny�r� kis tort�k voltak, �desek, kr�mesek, �s borzaszt� dr�g�k. Matt, akit j�form�n eg�sz �vben zsebp�nzmegvon�ssal s�jtottak, r�ad�sul miatta, Mello miatt, mert � r�ngatta bele minden h�lyes�gbe… Sz�val, Matt rejt�lyes k�r�lm�nyek k�zt szerzett p�nzt, hogy mindig megvehesse azt a tort�t… �s mindig hagyta, hogy � egyed�l egye meg. Az els� alkalmat lesz�m�tva sohasem k�rt egy szeletet sem – igaz, akkor is csak annyit kapott v�laszul, hogy „most akkor az �n tort�m, vagy a ti�d?” De t�nyleg, soha t�bb� nem k�rt, pedig majd’ meghalt �rte… � pedig ezt�n sem k�n�lta meg soha.
Mello megborzongott, �s ink�bb gyorsan leh�zta a marad�k csokilik�rt is, azt�n sz�tlanul, t�relmetlen�l Rodd fel� ny�jtotta a pohar�t, hogy t�lts�n m�g. De hi�ba. Nem lett jobban t�le. M�r nem volt olyan �des.
A fen�be is, Matt, minek kellett neked �ssze�llni Nearrel?! A vesztedbe rohansz… Mert m�g egy ilyen akci�, mint most is, ennek a rohadt megfigyel�rendszernek a ki�p�t�se, ami a te kezed m�ve, �s maga az atya �r Isten se ment meg t�le, hogy Rodd ne v�sesse fel a neved abba a kurva list�ba…
- Na, milyen �rz�s nagykor�nak lenni, Mello?
- Fogd be a sz�d, Rodd!
A f�rfi azonban csak kir�h�gte.
- Kinek mondtad el?
- Mit?
- A korom, Mattet…
- Senkinek.
Mello gyanakodva n�zett r�.
- Oka van annak, ha te valamir�l hallgatsz, Mello. Azt hittem, Jeevas… vagyis, Matt, ahogy te bec�zgeted, val�j�ban neked dolgozik, �s csak nem akartad leleplezni. Arra nem sz�m�tottam, hogy ilyen… szem�lyes…
- Kuss. Sz�val, senki nem tud r�la?
Rodd megr�zta a fej�t. Mello mintha megnyugodott volna kiss�.
- J�. Nem is kell tudni senkinek.
- Nem is fog, ha meg�l�d. – Mello felkapta a fej�t, de a m�sik k�m�letlen�l folytatta.
- �tban van, Mello.
- Nincs �tban.
- V�ded?
- Csak nincs �tban.
- Azt akarod mondani, hogy a terveid r�sze, hogy inform�ci�kat szerez r�lad Nearnek? – v�gta r� Rodd �lesen. Mello hallgatott. Ezt az �ll�t�st nem tud

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.