Mello nem szerette a nyarat. T�ls�gosan is meleg, az ember csak elb�gyad t�le… J�, addig rendben, hogy v�gre nem kell tilosban j�rva kilopkodnia a szert�rb�l a j�t�kokat (ki hallott m�r olyat, hogy h�ban nem lehet biciklizni?! Eg�szen remek�l lehet! Csak j�gre ne fusson vele az ember, ugye…), de h�t egy kis k�nyelem�rt ez a fullaszt� h�s�g?...
Mello ugyan tudta, hogy Angli�ban szinte soha sincs olyan igazi, nagy meleg, de neki bizony ez is sok volt m�r. K�l�n�sen az olyan unalmas napokon, mint ez a mai…
M�gis, ki volt olyan ostoba, hogy kital�lta ezt a ny�ri sz�netet? K�t h�nap semmittev�s, mikor annyi id� alatt az ember eg�sz k�nyveket magolhatna be!... R�ad�sul az a kev�s �ra, ami meg volt tartva, mert nem k�ls�s tan�rok, hanem a Wammy nevel�i tartottak, azok is r�m unalmasak voltak… Joachim p�ld�ul azt mondta, nem lesz sz�monk�r�s a ny�ron, meg lecke se, mert tudja, milyen neh�z ilyen sz�p id�ben tanulni, ahelyett, hogy odakint „r�gn�k a b�rt”. Viszont kir�ndul�sokat szervezett �lland�an, ahov� ha akart, ha nem, minden gyereknek mennie kellett…
Nem, Mello a lehet� leghat�rozottabban nem szerette a nyarat!
Jelen pillanatban saj�tos, �g� ut�lattal viseltetett Matt ir�nt is, aki f�lig �r� sz�jjal rohant fel� a focip�lya fel�l, m�r messzir�l kiab�lva, hogy „Mello, Mello!” Mello �nk�ntelen�l is h�tr�lt egy l�p�st, visszah�z�dva a h�v�s l�pcs�h�z �rny�k�ba, de persze hi�ba. Matt a t�rd�re t�maszkodva, zih�lva torpant meg el�tte.
- Jhoha... Johachim mehengedhte, hogy lehemehenj�nk a fohly�hoz!
Mello ut�lkozva elh�zta a sz�j�t.
- Minek?
- �szni.
Matt lassan visszanyerte az uralmat a t�deje f�l�tt, de m�g �gy, a napt�l kiss� le�gve, holtf�radtan is olyan elk�peszt�en boldognak t�nt az enged�lyt�l, hogy Mello hirtelenj�ben t�nyleg nem is tudta, hogy k�ldje el.
- Nem tudok �szni.
- Tudom, de majd megtan�talak. Nem neh�z.
Mello nem felelt. Matt arc�r�l lassan leolvadt a mosoly. Gyanakodva �s csod�lkozva n�zett fel a bar�tj�ra. Ez a k�l�n�s hat�rozatlans�g eddig t�k�letesen ismeretlen volt el�tte… De csak egy pillanat volt az eg�sz.
- Nem megyek! – ki�ltotta Mello hirtelen t�madt d�hvel a hangj�ban, hogy Matt �nk�ntelen�l is visszah�k�lt.
- De…
- Hagyj�l b�k�n!
Matt szomor�an n�zett r�.
- De egyed�l nem akarok menni…
Mello arca, ha lehet, m�g jobban els�t�t�lt.
- Nem megyek sehova! – ism�telte v�szj�sl�an, azzal sarkon fordult, �s nekieredt a l�pcs�nek. Matt persze �gy is k�vette.
- De Mello…
- Ne gyere ut�nam!
- De most mi bajod?
Mello kettes�vel vette a fokokat, �gy odacsapva a l�b�t minden alkalommal, hogy csak �gy zengett t�le a l�pcs�h�z.
- Ut�lom a nyarat!
- De…
- Ut�llak!
- De…
Mello megtorpant a l�pcs� tetej�n, �s megfordult, olyan hirtelen, hogy Matt majdnem nekiszaladt. Ijedten pislogott a bar�tj�ra.
- De most mit csin�ltam?...
- Sose hagysz b�k�n, folyton a nyomomban j�rsz, h�lyes�geket k�rdezel, meg nyavajogsz! Ut�llak!
Matt megh�kkenten hallgatta v�gig, azt�n szomor�an lehajtotta a fej�t.
- Pedig m�r k�rtem p�nzt fagyira…
- T�nyleg? – k�rdezte Mello egy pillanat alatt megfeledkezve a haragj�r�l. - Mennyit?
- H�rom gomb�cot is ehet�nk.
Mello elgondolkozva n�zte m�g egy pillanatig.
- Ink�bb nem ut�llak.
Matt vid�man r�nevetett.
- Akkor elj�ssz velem?
A fi� nagy kegyesen b�lintott.
- Add ide a p�nzt.
Matt arc�n �tsuhant a gyanakv�s �rny�ka. Az im�nti kit�r�s nem �rte v�ratlanul, Mello nyaranta mindig k�l�n�sen elviselhetetlen volt. Abb�l viszont, ha p�nz ker�lt a kez�be, sose s�lt ki semmi j�… m�rmint, az �, Matt sz�m�ra semmi j�… De jelen pillanatban ez m�g mindig kisebb vesz�lyt jelentett, mintha �sszevesznek…
Sz� n�lk�l kikotorta a mar�knyi apr�t a zseb�b�l, �s a fi� fel� ny�jtotta. Mello vill�mgyorsan zsebre v�gta a p�nzt, �s vissza se n�zve leiramodott a l�pcs�n. Matt ez�ttal kiss� kedvetlenebb�l k�vette. Egy pillanatra m�r majdnem �gy �rezte, m�ris megb�nta, hogy �t h�vta…
De csak egy pillanatra.

Mello sejtette – �s j�l sejtette –, hogy Matt �let�b�l valami okn�l fogva kimaradt az anyai f�lt�sb�l kirobban� „Hozz� ne ny�lj!”, �s „Teszed le de r�gt�n?!”, ugyanis Matt mindent, de mindet v�gig tapogatott, amit nem kellett volna. A nyak�ba vette az �ri�sk�gy�t az �llatkertben, kaktuszt simogatott, mert ugye a n�v�nyeknek j�t tesz az ilyesmi, �r�kon �t k�pes lett volna kasz�sp�kokat m�szatni a kez�n, �s a meztelen csig�kat is gondolkod�s n�lk�l felkapdosta, csak hogy megn�zze, mindegyik puha-e? Egyszer m�g a konyh�ba is belop�zott, amikor Mello viccb�l azt mondta neki, ott, a fels� szekr�nysorban eg�sz �vben halmokban �ll a kar�csonyi puding. Fel akart m�szni a pultra, hogy el�rje a foganty�t, �gyhogy kinyitotta a s�t�t, �s f�lig kir�ngatva a r�csot azon pr�b�lt meg felkapaszkodni, de csak annyit �rt el, hogy sikeresen r�tenyerelt a t�zhely m�g forr� s�t�lapj�ra…
Most egy b�k�t szedett �ssze.
Egyszer� barna varangy volt, szem�lcs�s �s cs�nya, �s szemmel l�that�lag hal�lra volt r�m�lve, de Mattet ez nem zavarta.
- Mello! N�zd!
Mello gyanakodva h�z�dott h�tr�bb a fa t�v�ben. Ha Matt ennyire lelkes, akkor ott valami nagy baj van… K�l�nben is. M�g mindig semmi kedve nem volt itt tany�zni a foly�parton. Tele van minden bogarakkal, r�ad�sul unalmas is… �s a fagyi is r�g elfogyott.
Matt azonban tudta, hogy keltse fel a k�v�ncsis�g�t. Lehuppant el� a f�ldre, �s az orra al� dugta �sszekulcsolt kez�t. Mello gyanakodva sand�tott r�.
- Mi van benne?
- Valami – felelte Matt tal�nyosan, de a fi� �gy n�zett r�, hogy jobbnak l�tta, ha ink�bb felel.
- B�ka.
- Vidd innen!
Mello hangj�ban visszafojtott hiszt�ria csengett. Matt d�bbenten engedte le a kez�t.
- Nem szereted a b�k�kat?
- Ut�lom!
- Pedig olyan aranyosak…
- Undor�t�ak.
Matt szinte haragosan n�zett r�.
- Te semmit se szeretsz!
A fi� v�llat vont.
- Morgant se szereted! Pedig � nem undor�t�. Meg Neart is ut�lod, pedig…
- Add ide.
- Mi?
- Add ide azt a b�k�t.
Matt gyanakodva �sszeh�zta a szem�ld�k�t.
- De nem �l�d meg…
- Nem.
- Esk�sz�l?
- Mi?
- Esk�sz�l?
- Esk�sz�m, hogy nem �l�m meg.
Matt n�mik�pp megnyugodva, de nagyon, nagyon �vatosan engedte �t neki �sszez�rt kez�b�l az �llatot. Mello arc�n l�tszott az �szinte undor, �s Matt hirtelen b�szk�nek �rezte mag�t, ami�rt m�giscsak r� tudta venni, hogy megfogja. Igen, ez hat�rozottan a…
Mello felugrott, �s teljes erej�b�l elhaj�totta a b�k�t. Matt felh�borodva pattant fel mell�le.
- Most ezt m�rt kellett?!
- Megmondtam, hogy ut�lom a b�k�kat.
- �n meg t�ged! – v�gta r� Matt szikr�z� szemekkel, azzal sarkon fordult, �s sz� n�lk�l otthagyta. Mello elk�pedten n�zett ut�na. Nem szokta meg ezt a hangnemet – k�l�n�sen nem Matt�l. R�ad�sul t�nyleg undorodott a b�k�kt�l, �s szinte �gette a kez�t a tudat, hogy hozz��rt… Undor�t�!
- Matt! – ki�ltotta, de hi�ba, a fi� r� se heder�tett. A f�ldet k�mlelve j�rk�lt k�rbe, h�tha megl�thatja m�g a b�k�t. Mello egyre bizonytalanabbul m�regette mag�nak. Mi �t�tt bel�?...
- Matt! Menj�nk haza!
- Menj�l egyed�l!
Ez m�r sok volt Mell�nak. Nem volt hozz�szokva, hogy Matt ellentmond neki… �ppen �! Hirtelenj�ben fogalma sem volt, mihez kezdjen a helyzettel. Nem, ez egyszer�en lehetetlen! Ilyen nincs! Ez nem fordulhat el�…
D�h�sen dobbantott a l�b�val.
�s m�g csak meg sem verheti Mattet. �gysem lenne �rtelme, mert senki se l�tja, viszont nem is kenhetn� senki m�sra…
- Gyere m�r! – ki�ltotta t�relmetlen�l.
- Megkeresem! – hallatszott a tompa felelet valahonnan a part menti bokrok k�z�l. Matt m�r nem is l�tszott az �gak k�zt, �s Mello sejtette, hogy f�l l�bbal m�ris a v�zben van. Hi�ba, nagyon keskeny kis partszakasz ez, csupa s�r, ahol mindig csom�kban n� a gaz, �s vastag t�rzs� f�k sorakoznak egym�s ut�n, mintha csak az�rt �ltett�k volna ide �ket, hogy �rny�kot adjanak az erre t�ved� gyerekeknek. H�ta m�g�tt, a foly�val p�rhuzamosan fut� t�lt�s tetej�n ott k�gy�zott a winchesteri f��t. M�g szalagkorl�t is volt ott, aminek Mello sosem gy�z�tt el�gg� �r�lni. Eg�szen remek m�sz�ka volt, �s � biztos volt benne, hogy egyszer majd csakaz�rtis megtanul meg�llni a tetej�n… M�g s�t�lni is fog rajta! S�t, futni! M�r, ha addig nem zuhan r�la egy aut� el�…
De h�t ez m�r r�szletk�rd�s volt.
- �gyse lesz meg, Matt!
Matt nem felelt.
- Gyere m�r!
- Menj egyed�l!
Mello d�h�sen felh�zta az orr�t. Kedve lett volna a bar�tja ut�n m�szni a bokrok k�z�, de v�g�l bel�tta, annyit nem �r az eg�sz, hogy megint telemenjen a haja mindenf�le szem�ttel… �s k�l�nben is! Haza is megy! � azt�n nem fog senkire se v�rni! � azt�n nem! Csak k�r, hogy olyan hossz� az �t haz�ig… Egyed�l meg f�leg unalmas…
Mell�ban egy pillanatra felvillant a gondolat, hogy nem biztos, hogy j� �tlet egyed�l hagyni a Mattet a foly�parton, mert a v�g�n m�g baja esik, de hamar elvetette a dolgot. Legal�bb megtanulja a leck�t! Azt�n legk�zelebb majd k�tszer is meggondolja, hogy ellent mer-e mondani neki! Igen, ez hat�rozottan tetszet�s gondolat volt... 
Vagy legal�bb is arra el�g, hogy egyed�l v�gjon neki a haza�tnak.
 

- Near! Jonathan elt�nt!
Near minden k�l�n�sebb meglepet�s n�lk�l emelte fel� a fej�t �s n�zett a szob�j�ba ront� Mattre, azt�n jelent�s�gteljesen az �r�asztal�ra pillantott. Matt d�bbenten k�vette a tekintet�t.
- Jonathan!...
Az asztal k�zep�n ott d�szelgett a bef�ttes�veg, benne pedig az �gaskod� b�ka. Matt �gy kapta fel �s szor�totta mag�hoz, mintha legal�bb is az �lete m�lna rajta.
- Mi�rt vetted el?!
Near az �gy sz�l�n �lve cs�ndesen a l�b�ra h�zta a m�sik feh�r zoknit is.
- Nem vettem el.
- Akkor hogy ker�lt ide?!
- Nem tudom.
- �s mi�rt nem sz�lt�l?
- Akartam.
Matt s�t�ten m�rte v�gig, de hi�ba. Near szemmel l�that�lag csak most �bredt, hiszen m�g a pizsamafels�je volt rajta. M�rpedig Near nem az a fajta, aki b�rmit is elkapkodna, m�g ha egy lopott b�ka is ker�l az �r�asztal�ra… el�bb sz�pen fel�lt�zik, be�gyaz, meg ki tudja, mit csin�l, miel�tt kidugja az orr�t a szob�j�b�l…
Matt alaposan megszeml�lte a b�k�t, de v�g�l megnyugodva l�tta, hogy nem esett baja.
- De hogy ker�l ide?
- Biztos Mello hozta.
- Mi? – Matt eg�sz megh�kkent. - Minek hozta volna ide? – Near v�llat vont.
- Mert akkor majd te azt hiszed, hogy �n loptam el, �s nem �llsz t�bbet sz�ba velem.
Matt hallgatott, �s elm�ly�lten forgatta az �veget a kez�ben. Ez el�g vad �ll�t�snak t�nt, de az is igaz, hogy Mello mindig t�ltesz �nmag�n… �s Matt hirtelenj�ben egyetlen okot sem tudott volna felhozni, ami�rt Near elm�lete ak�r csak egy hajsz�lnyit is val�szer�tlen lett volna.
- Lehet…
Near mag�ra h�zta a nadr�gj�t is, �s lecsusszant az �gyr�l, �gy n�zett fel a bar�tj�ra.
- Most haragszol?
- Mi?... R�d? Nem.
- �s Mell�ra?
Matt bizonytalanul megvonta a v�ll�t.
- �t �gyse �rdekli…
Volt valami m�rhetetlen szomor�s�g a hangj�ban. Near szinte megsajn�lta.
- Nem biztos, hogy � volt – mondta kev�s megy�z�d�ssel. Matt szinte lesajn�l�an n�zett vissza r�.
- Ki m�s?
Ez is igaz volt.
Near �gy d�nt�tt, nem �ri meg tov�bb foglalkozni a dologgal. K�zelebb hajolt, �s egy percig m�g �sszeh�zott szemmel, figyelmesen tanulm�nyozta a b�k�t.
- Cs�nya – �llap�totta meg v�g�l. Matt s�rt�d�tten elkapta az orra el�l az �veget.
- Akkor ne n�zd!
- Nem szabad bef�ttes�vegben tartani egy b�k�t.
- Joachim azt mondta, megtarthatom!
Near jobbnak l�tta nem r�mutatni, hogy Joachim egy tigrist is mosolyogva engedne be a Wammybe, ha Matt el�g sz�pen n�z r�. Vagy egy dinoszaoruszt. Mondjuk, egy triceratropsot… Near k�l�n�s vonz�d�st �rzett a dinoszaoruszok, de k�l�n�sen a triceratropszok ir�nt. Mit meg nem adott volna, ha tarthat egyet…
- Szerinted nem boldog itt? –k�rdezte Matt bizonytalanul, �s gyanakodva m�regette a b�k�t. Near egy pillanatig fel sem fogta, hogy neki besz�lnek.
- Tess�k?
- �gy �rtem, szerinted el k�ne engednem?
- H�t… A b�ka vad�llat – felelte a fi� �vatosan. Nem igaz�n tudta r�sz�nni mag�t, hogy kedv�t szegje Mattnek. Olyan boldog, mi�ta tegnap este ez az d�g beleker�lt abba az �vegbe… Near az�ta nem l�tta ilyen boldognak, hogy a fi� Wammybe ker�lt…
- De ha megszel�d�tem?
- Nem lehet megszel�d�teni.
- De mi�rt?
- Senki se szel�d�tett m�g b�k�t.
- Akkor majd �n!
Near hallgatott egy pillanatig.
- Szerintem ink�bb csak mondd meg Mell�nak, hogy t�bbet ne lopja el.

Mello val�ban nehezen viselte Jonathan hirtelen felbukkan�s�t.
Az igazat megvallva eg�sz j�kedv�en t�rt haza a partr�l, �s nem csak az�rt, mert a marad�k p�nzt is elk�lt�tte �jabb h�rom gomb�c fagyira (�t-egyre nyerve Matt ellen az elnyalt csokifagyik sz�m�ban), hanem mert meggy�z�d�se volt, hogy a fi� s�rva k�ny�r�g majd a bocs�nat��rt.
Ehhez k�pest Matt ragyogva �ll�tott haza, �s azonnal Joachimhoz rohant, aki �r�mmel adott k�lcs�n egy bef�ttes�veget a konyh�r�l a becsemp�szett b�k�nak, aki a Wammy kereszts�g�ben a Jonathan nevet kapta. Mello el�tt az sem volt teljesen vil�gos, hogy a fi� mi�rt nem kap ki, ami�rt ilyen k�s�n �rt haza, mikor m�r az is ritkas�g sz�mba megy, hogy egy�ltal�n elengedt�k… Bezzeg ha � �rne haza sz�rk�letkor! Soha t�bb� ki se engedn�k a kapun!... 
De ami a legborzaszt�bb volt az eg�szben…
A f�l �rvah�z eg�sz este Matt k�r�l tolongott, mert mindenki l�tni akarta Jonathant. Andreas seg�tett lyukakat v�gni a bef�tteskupakra, hogy szeg�ny �llat kapjon leveg�t, azt�n val�s�gos rovarfelder�t�st szervezett, �sszeszedve az �sszes p�kot, hangy�t, legyet �s minden m�st, amit csak tudott, hogy megvacsor�ztathass�k szerencs�tlen �llatot. R�ad�sul Harold, aki a Wammy futballcsapat�nak kapit�nya volt, hivatalosan is kabala�llatnak min�s�tette Jonathant, �s a lelk�re k�t�tte Mattnek, hogy viselje gondj�t, k�l�nben oda az id�ny�k sikere (egy�bk�nt is csak harmadikok voltak, a winchesteri �llami iskola harmadik-negyedik, �s �t�dik-hatodik oszt�lyos focicsapata is cs�fos veres�get m�rt r�juk a h�tv�g�n.)
Nem, Mello sz�m�ra ez m�r-m�r feldolgozhatatlan volt!
Esz�ben sem jutott, hogy f�lt�keny lehet. K�l�n�sen az nem, hogy egy b�k�ra… De d�h�s volt Mattre, ami�rt szemmel l�that�lag �lvezi a rivaldaf�nyt, �s esz�be sem jut, hogy… hogy… Mello nem is tudta, minek k�ne esz�be jutnia. K�l�n�sen �gy, hogy Joachim ut�n � volt az els�, akinek Matt bemutatta Jonathant…
S�rt�d�tten vonult f�lre, t�ntet�leg ker�lve Mattet, �s a k�r�l�tte �lland�sult felhajt�st. A baj azonban ott kezd�d�tt igaz�n, hogy Mattnek egyszer�en nem maradt ideje �szrevenni ezt, �gy egy cseppet sem zavarta… Azt�n, mint a vill�mcsap�s, �rkezett Near… Mello megfesz�lt a sz�k�n a vacsor�ja f�l�tt, ahogy megl�tta. Sokmindent elviselt, de hogy Near megk�rny�kezze Mattet… Azt m�r nem!
Most, f�l nappal a t�rt�ntek ut�n m�r nem l�tta ilyen tragikusan a dolgot. Tulajdonk�ppen m�g j�l is j�tt Near visszafogott �rdekl�d�se… meg hogy Matt annyira ajn�rozza azt a b�k�t… Mello pontosan tudta, hogy a k�t fi� titokban nagyon is kedveli egym�st - egyszer�en nem hagyhatta ki a lehet�s�get, hogy v�ltoztasson ezen!
El�gedetten ny�mmogott h�t a reggelinek sz�nt toj�s�n, �s csak akkor �llt meg a villa a kez�ben, amikor Matt vid�man lehuppant mell�, �s az asztalra v�gta a bef�ttes�veget. Mello r�meredt.
- Mi van? – Matt szemmel l�that�an nem is �rtette, mi a probl�ma.
- Legal�bb ne az asztalra rakd!
- Mi?... Jah… - Matt vill�mgyorsan maga mell� tette a b�k�t a legk�zelebbi sz�kre, de m�r k�s� volt… Mell�nak a marad�k �tv�gya is elment. Hi�ba, egy ocsm�ny, barn�sz�ld b�ka, ami k�ts�gbeesetten ny�jt�zkodik egy �vegben, hat�rozottan nem az az �tv�gygerjeszt� l�tv�ny…
- Bocs, Mello…
A fi� kedvetlen�l d�lt h�tra a sz�ken, �s szinte haragosan pillantott a bar�tj�ra.
- Ut�lom azt a b�k�t!
- Tudom – b�logatott Matt szapor�n. – De majd ha megszel�d�tettem…
- Ut�lom!
Matt v�rt egy percet, hogy kell� b�nb�natot gyakorolhasson, csak azt�n v�ltott t�m�t.
- Figyelj, Mello…
- Mi van?
- Te vitted az �jjel Nearhez Jonathant. Igaz?
Mello nem tartotta sz�ks�gesnek, hogy feleljen. Matt viszont �gy is �rtett a sz�b�l.
- De mi�rt?
- Nem mindegy?
Matt v�llat vont.
- � azt mondta, az�rt, hogy megut�ljam.
Mello ut�lkozva felh�zta az orr�t. Nem is olyan h�lye az a fi�…
- De Mello... Ett�l �n nem fogom megut�lni.
- Nem �n voltam! J�?! – Matt �szt�n�sen beh�zta a nyak�t.
- J�…
Csend.
- Csak �gy mondtam…
- Menj�nk ki.
- De Mello…
- Akarsz focizni? – k�rdezte hirtelen Mello, �s felpattant a hely�r�l. Matt elk�pedten n�zett fel r�.
- De m�ltkor azt mondtad, ut�lsz focizni…
- De most akarok! J�ssz?
- H�t… Tegnap meg�g�rtem Marcusnak meg m�g p�raknak, hogy vel�k is fogok b�k�t…
Matt pr�b�lt nagyon b�nb�n� k�pet v�gni, de a szem�ben izgalom csillant. Mello arc�n �tsuhant valami k�l�n�s szomor�s�g.
- Aha…
- De te is j�hetsz…
- Nem – felelte Mello szil�rdan, azzal fogta a t�ny�rj�t, �s miel�tt m�g Matt b�rmit mondhatott volna, elt�nt vele a mosogat�n�l.

Jonathan nem �lte t�l a k�vetkez� �jszak�t.
Hal�l�val a Mattet �vez� marad�k �rdekl�d�s is odalett, amit az el�z� nap befogott k�t �j varangy m�r am�gy is cs�ny�n megt�p�zott, de � nem b�nta. Nem hi�nyzott neki a felhajt�s, de Jonathan igen. �s mikor Joachim meg�llap�totta a diagn�zist, miszerint a b�ka megfulladt, Matt k�ptelen volt szabadulni a gondolatt�l, hogy az eg�sz az � hib�ja. Joachim hi�ba magyar�zta el neki, hogy a b�k�knak b�rl�gz�se van, �s hogy nappal se igen t�nhetett volna fel senkinek, hogy fuldoklik, nem hogy �jszaka, a fi�t ez egy cseppet sem vigasztalta.
Cs�ndesen �lt a szob�j�ban, �s n�zte az �vegben mozdulatlanul hever� barna testet. A s�r�s fojtogatta a tork�t.
Kisv�rtatva ny�lt az ajt�, �s egy sz�ke fej bukkant fel a r�sben. Nem k�sz�nt, csak alaposan felm�rte az ismer�s szob�t. Tekintete v�g�l is az �gyon �cs�rg� fi�n �llapodott meg.
- Mi bajod?
- Semmi.
- Nem j�tt�l reggelizni. – Matt hirtelen nagyon h�l�snak �rezte mag�t, hogy valaki �gy figyel r�. M�g ha csak az�rt is, mert az illet� k�l�nben unatkozna n�lk�le… Megvonta a v�ll�t.
- Nem vagyok �hes.
- De mi bajod?
- Jonathan meghalt.
- V�gre!
Matt nem felelt. Mello hangtalanul besurrant a szob�ba, azt�n h�t�t az ajt�deszk�nak vetve �jra, alaposan megn�zte mag�nak Mattet.
- Biztos, hogy meghalt?
A fi� b�lintott.
- Mutasd.
Mello ell�kte mag�t az ajt�t�l, �s az asztalra tenyerelve, f�l k�zzel megr�zta a lez�rt bef�ttes�veget. Jonathan apr� kis teste halkan kocogott az oldal�n.
- T�nyleg megd�gl�tt…
Matt lehajtotta a fej�t. Valami meleg g�rd�lt v�gig az arc�n. Vill�mgyorsan megt�r�lte a szem�t, de k�s�n… Mello �szrevette a mozdulatot.
- S�rsz?
Matt hevesen megr�zta a fej�t. M�g csak az k�ne, hogy kider�lj�n… De Mello most az egyszer nem sz�lt t�bbet, megel�gedett egy ut�lkoz� fintorral is.
Egy darabig m�g t�tov�n �csorgott az asztal mellett, de v�g�l nem b�rt a k�v�ncsis�g�val.
- Mit csin�lt�l vele?
Matt megsz�vta az orr�t.
- Semmit.
- Semmit? – �jabb n�ma fejr�z�s volt a v�lasz.
- De akkor mit�l d�gl�tt meg?
- Joachim azt mondta, megfulladt.
Mello elgondolkozva �jra megr�zta az �veget. Jonathan m�g mindig ugyan�gy csap�dott az oldal�nak, mint egy perccel azel�tt.
- Akkor sz�lni k�ne a t�bbieknek – mondta. Matt csod�lkozva pillantott fel r�, mire hozz�tette. – Nekik is fogt�l tegnap, nem?
Ez megintcsak meglep� k�rd�s volt, ugyanis Mello, azut�n az omin�zus reggeli besz�lget�s ut�n eg�sz napra elt�nt, �s Matt hi�ba kereste, hogy �t is �jra elh�vja a foly�hoz, t�nyleg �gy t�nt, a f�ld nyelte el… Az igazat megvallva arra sz�m�tott, hogy Mello megint duzzogni fog n�h�ny napig, tal�n egy h�tig is, �gy nem �rte v�ratlanul, hogy a fi� nem �ll sz�ba vele. De hogy �gy nyomon k�veti a dolgokat…
- De… Kett�t is fogtunk.
- �s kinek adtad?
- Egyet Andreasnak, egyet meg Bazelnek.
Mello mindentud�an b�lintott.
- Sz�lnunk kell nekik, hogy engedj�k el �ket.
- De…
- Holnapra �gyis megd�glenek, azt meg nem akarod, nem?
Matt m�r sz�ra nyitotta a sz�j�t, hogy v�laszoljon, de Mello hirtelen megragadta a karj�t, �s m�r vonszolta is ki mag�val a folyos�ra.
- Gyere m�r!
- De…
- Ha nem siet�nk, megfulladnak!
- De…
- Csak gyere m�r!
Matt bukd�csolva pr�b�lt l�p�st tartani vele, de ez el�g neh�z feladat, ha az embernek val�s�ggal kir�ngatj�k a karj�t a hely�r�l fut�s k�zben…
- �u… Mello, mi�rt… �u! Mi�rt akarsz sz�lni nekik? 
- Mi�rt ne?
- De �gyis azt akaro… �u! Azt akarod, hogy meghaljanak, nem?
- Nem.
- De te ut�lod a b�k�kat…
- J�, de az�rt t�ged nem annyira.

A Wammy Tehets�ggondoz� Fejleszt�int�zet �s Gyermekotthon kertje m�g hetven gyereknek is t�gas j�tsz�t�r volt. A h�ts� udvaron, a sportp�ly�k, a k�polna, a parkol�h�z, a hint�k �s a t�bbi j�t�k mellett b�ven volt itt hely minden m�sra is. K�l�n�sen �gy ny�ron volt n�pszer�, amikor mindenki j�form�n eg�sz nap a szabadban volt. Az el�kertben viszont nem volt semmi �rdekes, csak bokrok, �s a f�kapuhoz vezet� murvak�ves �t, �gy ez az �v minden szak�ban cs�ndes volt. Mello ez�rt is v�lasztotta ink�bb ezt az oldalt. Nameg az�rt, mert valahol m�lyen sejtette, hogy ha egyszer szobafogs�gra �t�lt�k, akkor nem t�l okos dolog a szabadban t�bl�bolni… Jobb, ha nincs szem el�tt…
Pedig most az egyszer t�nyleg nem akart rosszat. � csak meg akarta menteni azt a b�k�t a fullad�st�l! Igaz�n nem tehet r�la, hogy Bazel ragaszkodott hozz�, hogy m�gis megtartsa! Pedig Andreas is milyen engedelmesen, els� sz�ra elengedte a ker�t�sn�l, pedig l�tszott rajta, hogy � is szomor�… csak Bazel nem! �s m�g azt is merte mondani, hogy �n�la majd nem pusztul el az �vegben, mert � jobb gazd�ja lesz annak a d�gnek, mint Matt volt!
Mello nem sokat gondolkozott rajta, mi�rt s�rti ez �t, szem�lyesen, de nem is volt r� sz�ks�g. Egyszer�en musz�j volt csin�lnia valamit… Bazel id�sebb �s er�sebb is volt n�la, viszont � volt a d�h�sebb, �s ez nem ritk�n el�gnek bizonyult a gy�zelemhez.
Most nem.
Viszont Matt szerencs�re ott volt, �s m�g �t egym�st gyep�lt�k Bazellel, � elengedte azt a nyomorult b�k�t, �gyhogy ak�rhogy is n�zz�k, neki k�sz�nheti, hogy nem vert�k meg m�g jobban…
Megt�r�lte az orr�t. M�r nem v�rzett, de minden leveg�v�teln�l valami furcsa, �get� f�jdalom vill�mlott v�gig rajta. 
Matt agg�dva pillantott r�. Volt abban valami m�rhetetlen�l abszurd, hogy Mello k�pes kis h�j�n bet�reti az orr�t egy b�ka miatt, amit r�ad�sul ut�l… Nem is mert komolyan belegondolni, mi vihette r� erre a fi�t.
- F�j? – k�rdezte egy�tt�r�en. Mello megr�zta a fej�t.
- De biztos?
- Aha.
- �n nem akartam �m, hogy verekedj… - Mello t�ntet�leg v�llat vont.
Egy darabig mindketten a f�ldre b�multak. Ott, a ker�t�s mell� �ltetett bokrok k�zt apr� kis lyuk t�tongott. Ne volt t�l m�ly, alig k�tarasznyi, de a kisz�radt f�ldbe v�jni ezt is kih�v�s volt. F�leg m�anyag homokoz�lap�ttal…
- Tedd m�r bele! – csattant fel Mello hirtelen. Matt lassan, nagyon lassan t�rdelt le a f�ldre �s tette a m�lyed�sbe a mozdulatlan b�k�t. Eg�sz id�ig azt szorongatta, mintha bizony att�l �letre kelhetne…
T�nyleg. Mi van, ha csak… ha csak el�jult, de nem halt meg? �k meg eltemetik... Van ilyen?... Egy percig m�g szinte k�ts�gbeesetten pislogott a mozdulatlan kis testre, de Mello t�relmetlen�l �jra megsz�vta az orr�t, �gy h�t v�g�l � is felegyenesedett.
- Im�dkozni is akarsz �rte? – k�rdezte Mello.
- Mi?
- Akarsz vagy nem?
- H�t…
- Csak egy b�ka – figyelmeztette a fi� cseppet sem egy�tt�rz� hangon. Matt bizonytalanul pillantott a g�d�rbe.
- H�t… �n nem tudok im�kat.
- Egyet se?
- Egyet se.
Mello hosszan n�zett r�, mint aki m�ris azt latolgatja, ez vajon el�g b�n-e az �r�k k�rhozathoz?
Azt�n elszavalta a Miaty�nkot.
Matt valahogy �gy �rezte, most m�r igaz�n a hely�kre ker�ltek a dolgok. Volt valami egyszerre megrend�t�en f�jdalmas �s gy�ny�r� is abban, ahogy Mello tiszt�n, sz�pen, szinte �h�tattal ejtette a szavakat; �s � hirtelen sz�rnyen biztos lett benne, hogy van Isten. Eddig valahogy sosem gondolkozott ezen… de semmi k�ts�g! Van! Mert kell, hogy legyen, valahol ott f�nn az �gben – persze, a rep�l�kn�l is magasabban -, �s most legal�bb annyira meghat�dott, mint �... Igen, eg�sz biztos, hogy van…
Az ima v�get �rt, �s Matt �nk�ntelen�l is elism�telte az �ment. Egy �rnyalatnyival tal�n jobban �rezte mag�t. L�gy, langyos ny�ri szell� f�jdog�lt, mag�val sodorva az �rvah�z t�loldal�r�l az �nfeledt gyerekzsivajt �s a r�zs�k �desk�s illat�t. Egy pillanatra er�re kapott, k�nnyed�n �sszeborzolva Mello selymes, sz�ke haj�t, megcsiklandozva az arc�t. Melegen s�t�tt a nap, de m�g nem t�l forr�n, �s Matt hirtelen olyan nyugodtnak �rezte mag�t, mint m�g soha �let�ben.
Cs�ndben n�zt�k Jonathant. Azt�n Mello azt mondta.
- Matt.
- Hm?
- Nem akarom, hogy m�gegyszer h�zi�llatod legyen.
Mattnek �sszeugrott a gyomra, de most nem az ijedts�gt�l. Nem, Mello hangj�ban most nyoma sem volt k�vetel�dz�snek vagy fenyeget�snek, ink�bb csak… Igen, szomor�s�gnak. �s Matt arra is meg mert volna esk�dni, hogy ez most nem parancs – k�r�s.
- Nem lesz – mondta.
- Meg�g�red?
Matt nem n�zett r�. Tudta, �rezte, hogy Mello minden idegsz�l�val a v�laszra v�r, mag�n �rezte a tekintet�t… Lassan b�lintott.
Csend.
Valahol mintha dar�zs z�mm�g�tt volna. Mello hosszan f�jta ki a leveg�t.
- J�.
Azt�n f�lk�zzel �tkarolta Matt v�ll�t, �s egy j� adag f�ldet r�gott Jonathan f�ldi maradv�nyaira.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.